Van itt olyan személy,aki kifejezetten gyenge volt matekből,de sok gyakorlással nagyon jó lett belőle?

Mindig érdekelt a világ működése, ezért hamar rájöttem, hogy matek nélkül nincs komoly természettudományos műveltség. De matek valahogy nem ment valami jól a középsuliban. A gyenge középiskolai matekom miatt évet kellett ismételnem az egyetemen és vért izzadtam a fősulis matekkal. Sikerrel lediplomáztam, letettem az államvizsgát fizikából. Azóta eltelt két évtized, mialatt rengeteg humán ismeretet is szereztem a nagybetűs ÉLET terhei által motiválva. Hogyan látom most a dolgot? Hát így:

A középiskolás megélhetési matektanarak többsége tehetségtelen félidióta, akik képesek 45 perc alatt kétszer teleírni a nagytáblát tételekkel, bizonyításokkal, stb. ahelyett, hogy letanítanák a tananyagot a diákoknak. Az egyetemen pedig folytatódik a tortúra, mégolyan elmebeteg tanarakkal - hogy csak na!

Az oktatásban leterhelik a diákokat bullshittel, hogy buták maradjanak. Az én matektudásom is az egyetem után konszolidálódott, mikor már ráértem magamtól tanulni azt ami érdekelt. Ma jobban jobban tudom a matekot az összes pökhendi középsulis osztálytársamnál, akik többsége mára már teljesen elhülyült. Rájöttem arra is, hogy matekból csak azért voltak problémáim, mert kib@szott ócska iskolarendszerünk van, ahol humán-bullshittel, meg töredékes reál-oktatással cseszik szét a diákok agyát!

A képességeim alapján a humán menne jobban. Ezt mérték is, mondták is többen, egymástól függetlenül és magam is érzem.

Viszont már kiskoromban is az érdekelt, hogy az emberi szervezet hogy működik, tudtam például az újraélesztést elméletben, illetve az eszközeink hogyan működnek.

Tinikoromban lett internetem, nem a színészekről, celebekről olvasgattam, nem filmeket néztem sorozatban, hanem a tömegközlekedés szervezése, járművek, metróállomások szerkezete, emberi szervezet működése, egészség, informatika bizonyos területeiről olvasgattam. Néha az atomerőművekről vagy például a WTC tornyok leomlásáról.

Máig ilyen vagyok.

Az iskolában is a reál tárgyak érdekeltek jobban, a humán alig.

Illetve a legkevésbé a kitalált történetek érdekelnek, vagy hogy mondjam. Tehát amiről szívesen olvasok órákig, az minimum megtörtént eset. Ha nem is mosógépek vagy atomerőművek vagy stb.

Viszont igazság szerint az agyam valóban a humánra lenne való.

Magamtól semmire sem vagyok képes rájönni, először meg kell mutassák. Az átlaghoz képest lassabban is értem meg a dolgokat és sokkal több gyakorlás szükséges.

Gimiben 4-es, 5-ös voltam matekból és 90%-os középszintű érettségit írtam. DE! Mindezt annyi gyakorlás árán, ami már abszolút nem egészséges és nem tudom, megéri-e, megérte-e.

Azóta a második reál diplomámat csinálom, emezt estin és az IT-ben dolgozom, elméletileg szoftverfejlesztőként, gyakorlatilag nem jó a munkaszervezés, így VM-eket is tartunk karban és DevOps-osok is vagyunk.

Az egyetemeken is lettek 4-es matek gyakorlati jegyeim, nagyon sok gyakorlás árán, nem hinném, hogy csoporttársaim gyakoroltak ennyit, bár ki tudja.

A munkahelyen sajnos nagyon látszik, hogy lassú vagyok, illetve ha mindenki számára új feladat jön, akkor millió kérdéssel, lassan, szerencsétlenkedve tudom megoldani azt a részét, ami rám van bízva.

A logikai készségemet 2011-ben normál szint alattinak mérték (tehát az átlag alattinál is rosszabb), míg fogalompárosítás vagy mi, valami humános készség átlag feletti.

Amúgy valamilyen szinten fejleszthető a logika. Valamilyen szinten...

Én bánom, hogy nem állatorvos lettem.

Az állatokat szeretem, védem őket, tanulni szeretek, az egyetem alapvetően való nekem, magolni tudok (azért ilyen helyen sokat kell).

N

Nem tudom, van-e értelme a matekot szembeállítani a humán beállítottsággal, szerintem ez olyan felületes szomszédhülyealkoholistaJózsibácsifilozófiás megközelítés. Biztosan vannak egyvágányú fazonok is, én mondjuk jó műszaki vagyok, kedvelem a szakmámat, de világéletemben sokat olvastam, mármint irodalmat. Persze is, mert nyilván szakirodalmat is.

Én 18 éves koromban nem voltam se jó matekos, se rossz matekos, de aztán elmentem felvételi előkészítőre, és ott az egyik előadó valahogy felébresztette bennem a kedvet, és az egyetemen meglehetősen jó matekos voltam, még ha én mondom is. :D Próbáltam elemezni azóta, mi is történt, de nem tudom megfogalmazni, tán a legközelebbi az, hogy megéhezem, ha látom, hogy valaki isteni jó étvággyal eszik. :)

A gyakorlásról viszont azóta is az a véleményem, hogy azt igyekezni kell túlzásba vinni. Azelőtt is gyűjtöttem azokat a szakkönyveket, amelyek valami engem érdeklő témáról szóltak, így az egyetem előtti nyáron és azóta is, ha tehetem, növelem a példatárkészletemet is, bár már nem sok gyakorlati értelme van.

Szóval mondhatnám, hogy az, hogy elég könnyeden vettem a műegyetemet a matematika szárnyain, az egy fazonnak köszönhető.

Örülök neki, hogy ide regisztráltam, mert ilyen észtvesztő ostobaságot, amit #2 írt, máshol nem olvashattam volna. :D

A #6-os nem tudom, hogy hova járt, de nálunk a gimnáziumban az volt a gyakorlat, hogy a kb. formális matekon kívül semmilyen gyakorlati alkalmazáshoz nem értő nőszemély úgy adta elő a tananyagot, hogy egész órán csak másoltuk a füzetbe az, amit ő a táblára firkált. 2 ilyen "tanárnőt" értem meg egy "elitgimnáziumban". A felmérőkre úgy készültünk fel, hogy a leszólt tankönyvből tanultunk meg mindent, mert a füzetbe leírt anyag abszolút használhatatlan volt. Abszolút nem volt értelme a matek órákon leseggelt időnek.

Az ország egyik, legkomolyabb matematikusokat koncentráló egyetemén mindez extrém mértékben folytatódott. A 3. és 4. szemeszterben egy olyan pszichopatát fogtunk ki, aki sportot űzött abból, hogy gyorsabban írt a táblára mint ahogy a diákok képesek voltak másolni a füzetbe. Tömegpszichózis jelleggel mindenki írt mint az állat, de az a faxkalap direkt kiszúrta azt a 2-3 leglassabb embert akik már néha elvesztették a fonalat, és utána külön szemmel tartva finoman alázta a csoport előtt őket külön bevárással! Igen, én voltam az egyik szerencsétlen. Már fogalmam sincs arról, hogyan vizsgáztam le ennél az elmebetegnél.

Szerencsére csak 4 szemeszter matek volt a fizikusoknak, de volt még olyan kitolás is, hogy az első két szemeszterbe gyakorlatilag egy tantárggyá vonták össze az algebrát és a matek analízist abban az évfolyamban mikor meg kellett ismételnem az első évet.

Az első évfolyamot persze úgyis csak a diákok 20%-a éli túl egy ilyen iskolán. Ez volt még 20 éve. Most meg szakközepes tudásszintet nyújtó "menedzser-mérnök", "minőségszakértő-mérnök", stb. bullshit-képző minden mérnöki pozíció betöltésére elégséges a mai maffia-multi szareldékbe meg SSC-kbe.

Persze ahogy a dakota közmondás tartja: Aki az iskolát tanulással végezte el - az megélni is csak csóró alkalmazotti fizetésből fog. (Már ha kap egyáltalán kvalifikációt igénylő munkát.)

Középiskolában végig 2-es voltam a 4 év alatt (komolyan), aztán írtam egy 4-es érettségit.

Főiskolán már 3-as volt mindhárom matek jegyem (analízis 1-2 és valszám).