Miért "éri meg" egy stabil vegyértékű, "nemesgáz-szerkezetű" molekulának, hogy ionizálódjon?

Az ammóniának nincs stabil nemesgázszerkezete (de közelíti). Csak álmodozik róla. 😆

Azért megy bele sav-bázis reakciókba, mert végeredményben energetikailag "jobban" jön ki velőle végül.

Egyébként az összes kémiai reakció azon alapul, hogy minden a lehető legalacsonyabb energiaszintre kerülhessen.

1. Az ammónia nitrogénjének vegyértékelektronjainak száma nem változik attól, hogy ammóniumionná alakul. Az ammóniában a nitrogénnek három kötő és egy nem-kötő elektronpárja van, az ammóniumionban meg négy kötő elektronpárja. A Borensted-féle modell szerint a sav-bázis reakció nem jár elektronátadással. (Igaz, létezik a tágabb Lewis-féle definíció is, ami szerint a sav-bázis reakció elektronpár átadást jelent. Jelen esetben itt az elektronpár átadás az, hogy az ammónia nitrogénje datív kötést létesít a hidrogénionnal.)

2. Nem azután lesz valami sav vagy bázis, hogy lead vagy felvesz protont, hanem amiatt nevezzük savnak vagy bázisnak, mert lead/felvesz protont. (Az más kérdés, hogy a termék is bázis/sav lesz - ezért beszélhetünk konjugált sav-bázis párokról.)

3. Ránézésre nem triviális egy anyagról megmondani, hogy sav vagy bázis lesz-e. Az ammónia például mindkét módon viselkedhet (tud protont leadni és fölvenni is). De a bázikus jellege sokkal-sokkal erősebb a savként való viselkedésénél, tehát alapvetően bázisnak tekintjük. Talán leginkább az alapján lehet következtetni arra, hogy valami mennyire savas, hogy mennyire stabil a létrejövő savmaradék ion (és bázisoknál hasonló logikával mennyire stabil a protonálódással létrejövő ion). De ránézésre általában ezt sem triviális megmondani.

4. Ezt még megbonyolítja, hogy gyenge savaknál/bázisoknál a deptrotonálódás/protonálódás egyensúlyra vezet.