Ha sötétben eltévedek az erődben, semmit nem látni, akkor honnan tudom merre van az előre?

Becsukott szemmel sem tud az emberek nagy része egyenesen menni.

[link]

https://www.youtube.com/results?search_query=can+you+walk+st..

Egy erdőben meg nappal is nagyon könnyű körbe-körbe menni ha pl. nem látod a napot vagy más tájékozódási pontot.

Te csak nem tévelyegjél az én erőmben.

Valaki más erőjében légyszi.

Szerintem fekudj le egy fa tövebe és reggel indulj el.

Ha kimegy a bokad jól nezzel ki.

Egy erdőben sosincs teljesen sötét. Van a szemben egy rodopszin nevű anyag amelyik szintje szép lassan emelkedik ahogy a szem elkezd alkalmazkodni a sötéthez. Egy idő után (igaz itt a színlátás már szinte megszűník) alkalmazkodik ahhoz a sötéthez ami az erdőben van. Pl. mi is éjszakai túrán lekapcsolt elemlámpával mentünk, mert egy idő után jobban lát az ember (egyéni adottság de ez az idő 20-40 perc is lehet, amíg a megfelelő rodopszin szint kialakul). Ezt követően mérséklet térlátással, de egy tájékozódásra alkalmas mennyiséget lát az ember a fákból. Ez meg már elég ahhoz, hogy egyenesen tudjon menni. (ez tök más mint a nagy széles semmiben a bekötött szemmel közlekedés). Ilyenkor erősödik a hallás is, és pl. a lépéshangok, távoli zajok is elkezdik irányítani az embert. Voltam olyan kísérletben, hogy barlangban (ahol tényleg tök sötét van) elindultunk lámpa nélkül ott a falakról visszaverődő lépésvisszhang segített egyenesen menni. (nyilván olyan helyen próbáltuk amit ismerünk). Erdőben azért más mert valamennyi maradvány fény mindig van, és az emberi szem alsó érzékelési tartománya (nem véletlenül) ehhez alkalmazkodott és pont elég fényt kap, hogy tudjon haladni, tájékozódni.

Ilyenkor egyébként a legjobb leülni és várni. Mert akkor esélyes, hogy a mentő alakulatok hamarabb megtalálják az embert (pl. kutya nyomot fog).

Ha nagyon ismeretlen a terep, van még egy általában követhető startégia ha az ember egy úton halad (ritkán bóklászik be az ember a fák közé) akkor elindulni lejtés irányban lefelé (a környező "átlagos" magasságot mindig lehet látni a fák között a horizonton, ha annyira tök sötét van, esik az eső meg ilyenek akkor leülni várni az úton.), ha a fák között vagyunk és nem egy úton akkor kinézni egy irányt és arra menni lehetőleg egyenes (kanyarodásnál számolni, hogy mennyit fordulunk, ha pl. valami áthatolhatatlan dologhoz érkezünk) irányba és akkor előbb utóbb egy erdei úthoz érünk (és le tudunk ülni, vagy elindulni) és mindig a lefelé haladó szélesebb útra rákanyarodni. Ha egyforma utak találkoznak akkor lefelé induló felé menni, a legtöbb országút, település hegylábi (domblábi) zónában van. Előbb utóbb ezt betartva nem kerülünk körpályára (arra azért figyeljünk, hogy ne kezdjünk körbe-körbe menni a hegyen, pl. számolni, hogy hányszor fordultunk jobbra-balra mert ha mindig csak egyirányba fordulunk előbb utóbb 360 fok lesz belőle, azért a 45 fok, 90 fok belőhető és számolhatjuk, hogy az eredeti irányhoz képest /ahol rájutottunk az adott útra/ hányat fordultunk jobbra-balra), és előbb utóbb aszfaltos utra jutunk, ahol már szintén hamarabb megtalálnak a mentőalakulatok. Mert elsőre azokat szokták végigjárni. Ha véletlenül felfelé indultunk akkor előbb utóbb elérünk egy gerincet ahonnan már általában van annyi kilátás, hogy látjuk, hogy merre lehet előre. egy olyan 8-10-12km séta után még a legelborultabb részeken is eljutunk valami nagyobb aszfaltos útra és ott megállunk. Ha meg már látszik valami fény annak az irányába célszerű indulni. Pl. ha a közelben van országút az országúton haladó autók reflektorfénye több km-ről látszik, és sokszor még a fák között is. Olyan meg Magyarországon nem igazán van, hogy több 10km távolságban nincs legalább egy aszfaltos út. De ugyanígy vezethet egy vasútvonal bármi. Ezek azért jók, mert ha valami szakadék van útközben itt van híd vagy áteresz, és át tudunk kellni. Ezért kell úton maradni, mert az erdőgazdasági, meg gyalogos túrísta utak mindenhol végigjárhatóak, nem lesz keresztbe áthatolhatatlan szakadék.

Pont azért találtuk fel a tájékozódást, mert anélkül meg vagyunk lőve.

Kell valami biztos szamárvezető, mert a saját belső irányérzékelésünk pontatlan , csal.

Persze nem csak mi találtuk fel ezt.

A repülő rovarok is használják a nap, hold irányát a navigációhoz, hangyák szagmintát használnak útjelző bójának stb.