Mi az az elviselhetetlen, kényszerítő érzés az agyban, amít fájdalomnak nevezünk ?

Több van ott puszta gondolatnál. Mivel közel sem ismerjük még az agyi müködés általad felvázolt szintjét nem lehet pontosan megválaszolni. Különbözö biokémiai folyamatok eredménye, illetve az érzöközpont visszajelzö müködésének eredménye. Maga a fájdalomérzet, illetve az összes többi egy egyszerü információ az agy megfelelö sejtjeiben. A fájó részt megvédjük, kezeljük, megszüntetjük a sérülést vagy fertözést, ezzel biztosítva a test megfelelö müködését, túlélését. Az egész egy bonyolult oda-vissza jelzö-szabályozó rendszer. Az, hogy ezt mi miért kellemetlennek éljük meg, illetve mi az hogy kellemes vagy kellemetlen egy jó kérdés. Az célja az, hogy a testünk számára rossz állapotot megszüntessük.

A gondolatok, érzések mibenléte egyelöre homályos terület a tudomány számára. Sok mindennek ismerjük a fizikáját, müködését, biokémiáját, de pontosan nem tudjuk mi is az az állapot, amibe a teljes lényünk kerül.

Egy rendkívül jó kérdést tettél fel!

Az fájdalom mint "élmény" normális esetben a fájdalomérzékelő receptorok (nociceptoroknak is nevezik őket) ingerületét kíséri. Ezek a receptorok sokfélék (4 csoportba sorolják őket), és különböző vastagságú / vezetőképességű idegpályák tartoznak hozzájuk. (Ezért is van, hogy ha pl. belerúgsz valamibe, két hullámban érzed a fájdalmat.) Ezek az ingerek a perifériás idegekből bejutnak a gerincvelőbe, és a tractus spinothalamicus nevű pályán eljutnak az agyba. Idáig szigorúan csak információról van szó, hogy szövetkárosodás történt vagy fenyeget.

Negatív előjelet, vagyis hogy ez az információ rossz hír, az agykéreg (nagyrészt a homloklebeny) tesz hozzá az addig semleges ingerhez. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy reflexszerűen vegetatív reakciók is kísérik a fájdalmat agytörzsi szintről indulva - mint pl. vérnyomásemelkedés, tágult pupillák - de az "élmény" agykérgi szinten alakul ki.

Akut fájdalom esetén ennek teljesen reális és érthető oka van. Krónikus fájdalmaknál viszont előfordul, hogy a fájdalom mint "élmény" valóban elválik a tractus spinothalamicus aktivitásától (a receptorok ingrületétől), és nagyjából önálló életet kezd élni. Bármelyik fájdalomterápiával foglalkozó szakorvos meg tudja mondani, mennyire iszonyatos nehéz krónikussá vált panaszok illetve a vele járó másodlagos pszichiátriai problémák kezelése. A fájdalomterápia jórészt épp arra megy ki, hogy a fájdalom ne váljon krónikussá, minél előbb kontroll alá kerüljön - nemcsak azért, mert nyilván jobb kevesebb időt tölteni fájdalmakkal, hanem a krónikussá vált probléma nagyságrendekkel nehezebben kezelhető. Akkor is, ha a kiváltó okot sikerül megszüntetni.

Joggal felteheted a kérdést, hogy a tudatállapottal "játszó" gyakorlatok, mint pl. jóga, meditáció, hipnózis és hasonlók tudják-e befolyásolni a fájdalom megélését. Az inger mindenképp eljut az agyba, de ugye az már magasabb rendű, agykérgi funkció, hogy milyen előjelet teszünk elé. A választ sajnos nem tudom. Ugye vannak emberek, akik azt állítják magukról, módosult tudatállapotba képesek kerülni, ahol alapból nem elviselhető fájdalomingereket is tudnak kezelni, de hogy ezt tudományos igényességgel vizsgálták-e, illetve mennyire behatóan, arról sajnos nincs információm.

sok jó választ kaptál nem kell le írnom ugyan azt csak annyi hogy nem virtuális nem cSAK gondolat mivel vannak fájdalom receptorok az agyban sincsenek csak virtuális illuzió szerű dolgok! és nem gondolat!

az agyban különböző területek vannak a fájdalom egy jelzés ami azt jelzi hogy az adott cselekedett káros a számunkra egyszerű evolúció

a modosult tudatállapot pedig nem nagy kunszt! a fájdalmat sok minden képes blokkolni! pl a hisztérikus harag állapot vagy épp drogok esetleg neuron és idegi toxinok