Régen se lehetett a napra menni 11 és 4 között?

"akkoriban egész nap fürödtek, mégse égtek meg"

Én akkor is leégtem rendesen.

Éppenséggel pont a hetvenes években indult be az ózon-pánik, ami a halogéngázok csaknem komplett tiltásához vezetett.

Akkor csodálkozott rá a világ, hogy mennyire szét tudjuk cseszni a légkört a koszos iparunkkal.

Onnantól kezdtünk egyre jobban odafigyelni arra, hogy mennyi UV jut le ide hozzánk.

Előtte is felégett, aki mentőautó-fehéren hempergett ki a napra órákra.

De mivel anno az ózonlyuk szélesedése pár évtized alatt meg lett fogva ugyan, de a globális vékonyodás nem, plusz elkezdtünk odafigyelni a bőrrák globális mértékére, ma már óvatosabbak vagyunk, tudjuk nézni az UV-szint jelentéseket, ésszel napozni.

Igen, van némi általános romlás, erősebb UV-szint átlagosan, de nem nagyon rosszabb, mint mondjuk 20 éve, sőt talán jobb is a helyzet.

"Szüleim azt mondták (de lehet rosszul emlékeznek) hogy akkoriban egész nap fürödtek, mégse égtek meg."

Hát, de, megégtek.

Csak akkoriban a fiatalok egyfolytában kint voltak, már tavasszal is, tehát nem hófehéren estek ki az első strandolásnál a napra, hanem már csokira barnulva.

Én a nyolcvanas években voltam kis taknyos, néha bizony sikerült iszonyat randán leégnem és jött a sötét szobában hason fekve nyögés, teliben bevakolva tejföllel, nagymamai praktikaként és használt is.