Az idő előrehaladtával a lehetőségek száma nő vagy csökken?

Ennek alapvetően így nincs értelme. Konkrét példára lehetne csak meghatározni.

Több év munkatapasztalat után pl jellemzően több lehetősége van az embernek a munkaerőpiacon, mint pályakezdőként. De ugyanannak az embernek a nyugdíjas éveihez közeledve már közel sem lesz annyi lehetősége munka terén, mint 30 évesen volt, hiába haladt még többet az idő.

Igen rosszul,mert van kis végtelen és nagy végtelen!

Példa: össze adom a számokat 1+2stb folytathatnám a végtelenségig.

Szándékosan kihagyom a 3 ast akkor tudom ,hogy a teljes végtelenből egy szám a hármas hiányozna,tehát egy picivel kissebb halmaz lenne, még is végtelen.

Az idő előrehaladtának és a lehetőségek számának nincs közük egymáshoz.

Független események.

Ez azért erősen függ attól, hogy miről is beszélünk, ahogy fentebb említették a munkaerő piacról?

Esetleg az univerzumba előfordulható események száma? Ez mondjuk elképzelésem szerint csökken, ugye minden tágul, a messzebbi objektumok gyorsabban és az univerzumunk pereme az a hely, ahol már olyan gyorsan távolodik, hogy nem tudjuk már látni sem, mert elvileg a fénynél is gyorsabb?!(Már nem is tudom hol olvastam ezt), tehát igazából "szóródnak" ki az elemek az univerzumunk szélén - ha igaz amit leírtam.

És még beszélhetünk sok más dologról is, tehát fontos, hogy miről is beszélünk pontosan.

Tényleg konkretizálni kéne, mire van értve, mert általánosságban nézve nincs igen-nem válasz.

Ha az ősrobbanástól a világegyetem haláláig nézzük (az alapján amit erről ma tudunk), akkor az egész történet nulla szabadságfoktól indulva exponenciálisan növekvő a szabadságfokok száma, de az univerzum halálára, mire minden részecske elbomlik és az energia nulla helyi koncentrációra hígul, megint csak nulla szabadságfoknál járunk.

Ha konkretizáluk az emberiségre és annak választásaira, akkor bizonyára azt kapjuk, hogy a lehetőségek száma folyamatosan növekszik.

Talán ennek van felső határa, mikor túlnépesedünk, a lehetőségek elkezdenek szűkülni, hiszen egymás lehetőségeit fogjuk egyre jobban korlátozni.

Ha viszont kilépünk az egybolygós faj állapotból, akkor újra exponenciálisan nőhetnek a lehetőségek.

Összességében az élet megjelenésére nézve is elmondható, hogy az élet létrejöttével a variációs lehetőségek szám szintén hatalmas mértékben megnőtt. Ez valahol azt is cáfolhatja, hogy az élet ellentmond az entrópia irányának, hiszen ugyan a rendezettség új fokai jelentek meg, de a szabadsági fokok száma is rettenetes mértékben tágult, az meg éppen passzol az entrópia irányához.

"Ha igaz, amit Wadmalac ír, tehát az Ősrobbanáskor..."

Erősen morfondírozok, hogy egyáltalán megállja-e a helyét az állításom.

Végtelen térre szétszóródó végtelen variáció egész addig valószínűleg folyamatosan bővülő szabadságifok-számokat jelent, amíg az anyag alapvető építőelemei el nem kezdenek eltűnni, vagy a nullához konvergáló energiaszint révén, vagy a fekete lyukak anyagnyelése révén, majd azok elpárolgása révén.

Ha viszont igaz az információs paradoxonnak az az elméleti megoldása, hogy a fekete lyukba eső anyag információja nem semmisül meg, hanem az eseményhorizontot körülvevő "soft hair" tárolja azt egészében, akkor lehet, hogy egyáltalán nem vész el, csökken addig amíg fekete lyukak vannak, azok elpárolgásával meg ugyan végtelenül hígulva, de a Hawking-sugárzás gamma-fotonjainak formájában az egész kompletten megmarad.

Ebben az esetben az a bizonyos szabadságifok- és variáció-, információ-maximum még a világe3gyetem végén is meglesz.

Csak lokálisan nézve lesz nullától megkülönböztethetetlen.

Nincs annál jobb, mint megválaszolhatatlan kérdéseken morfondírozni. Az már nem is lényeges, mitől megválaszolhatatlan. A lényeges az, hogy senki sem tudja cáfolni az állítás, bármi legyen is az.

Nos, elfogadom, hogy vannak emberek, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Én tudok.