Pontosabban az élet, hogyan önfenttartó folyamat?

@Kérdező: "pl egy maghasadás is képes valameddig fentartani a folyamatát? Van-e még ilyen rendszer ami nem szerves és ezt csinálja?"

Hogyne! Tömegével... Pl. a Nap, és minden csillag. A Nap egész "életében" gyártja le az egyre és egyre összetettebb és másabb anyagféléket. Amikor a csillagok felrobbannak, az új anyagaikat szétszórják, majd ezekből ismét új csillagok és újfajta galaxisok keletkeznek... és így tovább. Maga a világegyetem is egyre összetettebb és másabb lett a kezdettől. Akkoriban a kezdeti csillagok belseje is még más volt, de még a színük és viselkedésük is...

De ott van az időjárás is, ahol pl. a megújuló esők a dolgok önfenntartó ciklikusságát demonstrálják (bőven van még...)... Újra és újra hegyek, szigetek keletkeznek.. az újra és újra megismétlődő autokatalitikus ciklusok...

Pl. a nukleinsav-építőkövek pedig sokszor a nukleinsavat választják ketté, vagyis megkettőződnek. Ebben a rendszerben az a roppant figyelemreméltó, hogy enzimek nem vesznek részt benne. Ilyen önszaporító kémiai körfolyamat az élettelen kémiai rendszerekben is ismert (pl. formóz reakció). Bár ez nem tűnik hosszantartónak, de azért az is az önfenntartás jellemzője lehet, hogy ez újra és újra spontán megtörténik, vagyis általunk nem megszokott környezetekben (olyan kémiai kontextusban, ahol az affinitás nagyobb) a folyamat sokkal messzebb juthat, és jut is a kísérletekben. Az élet előtti Föld kémiája sokkal másabb volt, mint ma, azt is lehetne mondani, hogy a sejtek anyagcsereútjai előbb jöttek létre, mint maguk a sejtek, ugyanis az ezt jellemző élettelen kémiai folyamatok jó része már működött az élet megjelenése előtt. A kémiai körforgás önszaporító is és minden körforgással megkettőződik a kerék. Ezek a kerekek csak a később megjelenő óriásmolekulákban jutottak biológiai funkcióhoz, egyre jobban és egyre kisebb térbe koncentrálódva.