A magyar egyetemeken fizika, illetve kémia szakon tanítanak valamennyire programozást?

Egy fizikus, csillagász, vegyész, biológus stb. ne programozzon, hagyja ezt képzett szakemberekre. Ezzel szemben legyen képes kommunikálni informatikusokkal annak érdekében, hogy le tudja írni problémáit (feladatait).

A programozás ma már egy sokszintű dolog. Egy - mondjuk természettudományi - szakértő legfeljebb kész programokat, mint alkalmazásokat tanul meg, hogy elemi dolgokat ne kelljen mással elvégeztetnie. Ezeket a szoftvereket szoftveres cégekben működő csoportok hozzák létre. Alapismeretekre viszont azért van szükség, hogy egyfelől ismerje a nyelvezetet, fogalmakat, másfelől képes legyen megítélni, mit érdemes azonnalra kérni és mit kell fejleszteni. Például fizikusi szakkérdésekre kész speciális programrendszerek állnak rendelkezésre, azonban lehet olyan speciális igény, amelyre egyedi szoftvert kell készíteni. De nem a fizikusnak. Neki csak az igényt kell tudnia megfogalmaznia a szoftveres számára is érthető nyelven.

#11

A természettudományos kutatók munkája nem úgy néz ki, hogy fognak egy Excelt és életük végéig elvannak vele. Egyrészt lépten-nyomon születnek a kisebb kódok egy-egy ellenőrzés, adatábrázolás, stb. céljából. Másrészt, ami a nagyobb számításokat illeti, már önmagában nem túl gyakori, hogy a szakterületeden legyen "polcról levehető szofter", és sokszor az sem túl jó minőségű, mivel a szűk piac miatt a szoftveres cégeknek egyszerűen nem éri meg ezzel foglalkozni. Na meg a kutatásban az ember a határokat feszegeti, és ahogy halad előre, egyre nagyobb eséllyel botlik olyan problémába, aminek a számolására a szoftver nem alkalmas.

Az általam használt lézerfizikai szimulátort szoftveres cégtől vettük. A hozzájárulásuk kimerült annyiban, hogy itt-ott optimalizálták és becsomagolták egy GUI-ba, amúgy viszont maga az algoritmus egyetemi természettudományos kutatók munkájaként született a 90-es években. Csatolt parciális differenciálegyenletek megoldásáról van szó, gyakori, hogy az általunk modellezett rendszerekre nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem konvergál, vagy ha igen, akkor is fizikailag hülyeség lesz az eredmény. Ezek orvoslására nagyon korlátozottak a lehetőségeink, a kódot nyilván nem kötik az orrunkra, belenyúlni pedig végképp nem tudunk. Mindezek eredményeképp a cégünknek megérte éveket beleölni egy házi fejlesztésű lézerszimulátorba, ahelyett hogy vásárlás vagy rendelés lett volna. A rendelés ráadásul amellett, hogy nagyon drága lenne, már csak azért sem opció, mert a fejlesztés napi szintű, a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen mértékű bevonódást igényelné a tudományos szakemberek részéről. Végeredmény: egy jobb cég esetleg felvesz saját szoftverfejlesztőt, amúgy viszont mind a kutatócégek, mind az akadémiai kutatóhelyek a saját szakembereiket képzik inkább ilyen téren is, illetve pl. a favágós részekbe bevonják a hallgatókat, stb.

#11: Nem is arról van szó, hogy megír egy bonyolult programot, hanem hogy képes legyen egy adatbázisból kiszedni azt, amire szüksége van a munkájához. Például úgy, ahogy ezt Ballabás Dániel adjunktus teszi:

[link]

Ez nyilván nagyban különbözik attól, ami egy informatikai cégben történik.

#12 köszönöm, hogy elmagyaráztad, mennyire rosszul végeztem eddig a kutatást. Ha még értelmeznéd is, amit írtam, talán előbbre lennénk. Igen, elhiszem, hogy a szimulátor nem volt megfelelő. Talán alaposabban kellet volna megnézni, nem kifizetni és még számos "trükk" ami az excel bámulásán túl van. A diffegyenletek numerikus módszerei néha tényleg nem konvergálnak. Erre találták ki a stabilitáselméletet, az optimalizálást és még néhány dolgot. Amelyek programozását nem én végeztem, annak ellenőrzését annál inkább. Problémák persze vannak. A kutatás alaptermészete. Huzalozott dolgokon nincs mit kutatni.

#13 a kiszedés az alsószint. Az adott téma adatbázisának megtervezése már legalább középszint (a megcsinálás viszont szakmunka, egy másik magasszintű szakmáé - annál alább nem érdemes adni). Amikor azonban szakterületek összehangolása is megy, erre modellek készítése, eltérő szerepek összehangolása, problémák észrevétele és a mélyponton túllendítése - talán valahol itt kezdődik a felsőszint. Továbbá annak megítélésén, adott feladathoz milyen szereplőre, annak milyen szintjére van szükség.

BME Fizika BSc-n programozás tárgyak:

--kötelezőek:

-első félév c alapok

-második félév c++-al objektumorientált programozás, és matlab

--szabadon választhatóak:

-pythonban különböző fizikában hasznos programozási feladatok, pl: diffegyenletek, parcdiffegyek, sajátértékfeladatok, quantum, clusterezés és mesterséges inteligencia

-matlabban hasonló fizikában szükséges programozási ismeretek

-c# és LabView-ban mérőkártyák programozása, adatgyűjtés, ábrázolás ilyenek.

Az meg egy nettó hülyeség, h a tudósok ne programozzanak. Persze, nem felhasználói programokat, vagy esetleg egy pl böngészőt kell megcsinálni, hanem fizikai modelleket, számításokat kell végezni, akár fejlettebb nyelveken, mint pl a Mathematica, vagy Matlab, vagy egyszerű nyelveken, mint a c++, vagy fortran. Elég sok fizikus ismerősöm van, és az összes napi szinten használ programozást.

Elméleti fizikát anélkül nem is lehetne csinálni.