Miért keringenek a bolygók a központi csillag körül ahelyett, hogy belecsapódnának (hiszen a közös tömegközéppont szinte biztos, hogy a csillag térfogatán belül van)? Köszi.

A közelmúltban volt már ez a kérdés. Ott is megfogalmazódott: a mozgás erőhatások eredőjeként jön létre. Ha egy "bolygót" megfogunk a világűr egy pontján (példul a földet, ahol e pillanatban van), akkor valóban be fog csapódni a napba. Csakhogy a bolygó mozog, előbb tette ezt, mint a nap próbálkozhatott volna. Amikor már tehette, akkor a körülötte rohangáló tömörülések némelyikét be is szippantotta. Ezeknek alapból nem volt elég nagy sebességű mozgásuk ahhoz képest, ahol éppen voltak. Ezeket persze ma, pár milliárd év után már nem láthatjuk. Más része viszont éppen akkora sebességgel száguldott, hogy a nap gravitációja keringési pályára állította. Egyeseket majdnem kör alakúra, másokat (főleg meteorokat, kisebb sziklákat) pedig igencsak elnyújtott ellipszis pályára. És voltak olyanok is (ezekről sincs ma több információ, mint hogy "voltak"), amelyek akkora sebességgel rendelkeztek, hogy a nap gravitációjának fittyet hányva távoztak. Ki tudja, egyesek közülük azóta talán más csillagok bolygói.

(a szőrszálhasogatók kedvéért: akkoriban persze azok az objektumok - beleértve a napot is - nagyon nem úgy néztek ki, mint ma. Inkább hatalmas, gomolygó por, gáz és anyagfelhőknek lehetne nevezni őket.)

Megjegyzem, a közös tömegközéppont helyének ehhez nem sok köze van. Legfeljebb annyi, hogy a két érintett égitestből melyik mekkora kör( vagy elllipszis)pályát fog leírni.

Ennek semmi köze az "egymásba eséshez".

Egyébként a Föld folyamatosan zuhan a Nap felé, ennek eredménye az ellipszis pálya.

Különben elrepülne egyenesen, érintőlegesen, a pillanatnyi sebesség irányába.

Azért nem csapódnak egymásba, mert az ellipszispálya még mindig túl nagy, túl messze van a tömegközépponttól.

Egy, a Földről eldobott labda pályája például tök közel menne a közös tömegközépponthoz, olyan közel, hogy bele is csapódik a Földbe.