Mi határozza meg azt, hogy hány Amper áram megy egy vezetékben?

Ha egy elem vagy bármely elektromos hálózati vezeték pár két végét összekötöd az zárlat.

Az ideális zárlaton maximális az áram (amit ilyenkor csak az áramforrás belső ellenállása határoz meg) és minimális a feszültség (közel 0 -a V). (Mivel a zárlatnak nincs ellenállása (ideális esetben).

[link]

Villamossági tervezők legalább háromféle nagyságú áramra is méretezik a túláramvédelmi szerveket (kismegszakítót, olvadóbiztosítót):

- A vezeték tartósan megengedett terhelhetősége, ehhez rendelik a védelmi eszköz névleges áramát. De jó tudni, hogy szabvány szerint ennek a névleges áramnak az 1,45-szöröse az ún. egyezményes kioldóáram, ami (tartósan folyatva) biztosan le is csapja a védelmet. Rövidebb ideig fennálló túlterheléseknél pedig még magasabb áram kell, hogy lecsapjon, a védelmi szerv bimetáljának / olvadótestjének hőkapacitása miatt, de ebből nem szokott gond lenni, mert a védendő vezetékeknek szintén van hőtehetetlensége.

- Érintésvédelmi okokból van egy szabály, hogy ha a védendő hálózat (hurokellenállás szempontjából) biztosítótól legtávolabbi pontján következik be (zéró átmeneti ellenállású) zárlat, így a zárlati áram a lehetséges zárlatokéi közül a legkisebb lesz, akkor is előírt időn belül le kell kapcsolnia a védelemnek, hogy a nullázásra kötött, bárki által érinthető fémtestekben max annyi ideig lépjen fel veszélyes feszültség.

- Fontos tudni még az ún. legközelebbi zárlat áramát is, ami akkor folyik át a védelmen, ha pont utána van a zárlat. Ilyenkor a zárlati hurkot csak az áramforrás (trafó szekunder tekercse) és az attól a védelemig terjedő hálózat ellenállása teszi ki. Ez sok kiloamper nagyságrendű, ha közel van a trafó, és/vagy vastag a gerincvezeték. A túláramvédelemnek képesnek kell lennie ezt is megszakítania. Ez a zárlati megszakítóképesség szintén a túláramvédelmi szerv műszaki adata. Ugyanis mind a kismegszakítóban, mind az olvadóbetétben van(nak) rugó(k) (utóbbiban az ívoltás miatt), és túl nagy áramnál ezek megsérülhetnek, alkalmatlanná téve az eszközt a feladatára.