Valaki, aki jó biologiából, segít?

1. sérülés hatására a sejtek enzimatikusan megemészthetik magukat és a belőlük felszabaduló mediátorok serkenthetik a gyógyulást

2. enzimek miatt (beoltják vele a tejet)

3. mert gyomorsavat tartalmaz

4. egyrészt mert inzulint (ami az egyetlen vércukorszint csökkentő hormon) termel, másrészt mert számos enzimet, ami emészti a tápanyagokat a béltraktusban

5. nem, gyomorban elsődlegesen keverés, őrlés történik és ehhez kell a redős szerkezet, a vékonybélben pedig felszívás, ezért kell a felületnövelés

6. mert a májban felszaporodik és tovább pusztítja (zsírmáj)

7. nem lenne nedvesítés

8. mert belső (inzulin) és külső elválasztású is (hasnyál)

Némi kiegészítés:

5. A vékonybélben emésztés és felszívás is történik.

A gyomorban a válogatás mellett (a fehérjéken kívül a többi anyagot egész gyorsan továbbjuttatja a vékonybélbe, ezért leszünk tészta után hamar éhesek, az éhségérzet a gyomorban alakul ki) a fehérjebontás zöme történik, ezt föleg a pepsin nevü enzim végzi el, ennek aktiválásához kell a gyomorsav, ami nagyon savas kémhatású (pH=2, tulajdonképpen sósav)

ehhez szorosan kapcsolódik:

7. A mucin elsödleges szerepe nem a nedvesítés. A mucin bevonja a gyomorfalat, ezzel megvédi a gyomorsav maró-, és a pepsin fehérjeemésztö hatásától. Ha a gyomor egy részén nincs meg a mucin bevonat gyomorfekélyröl beszélünk, ekkor a saját gyomorfalunkat emésztjük, már ez is elég fájdalmas. Komolyabb esetben átlyukad a gyomorfal, és a kiömlö emésztönedv további szöveteket kezd emészteni.

5. A gyomor redöi is inkább a felületnövelést segítik elö, mivel a táplálkozási szokásainkból kifolyólag tágulékonynak kell legyen. Gerinceseknél a madarakon kívül nincs örlés a gyomorban.

További kiegészítés:

1. A sejten belüli emésztés sérülésekkor általában a helyszínen tevékenykedö makrofág sejtek, fehérvérsejtek kapcsán kerül elö, hiszen ezek kebelezik be a különbözö kórokozókat(fewhérvérsejtek) illetve az elhalt sejteket, sejttörmelékeket(makrofágok).

Szövetzúzódás esetén ritkán beszélünk sebekröl, sebeknek a bör felületén keletkezö nyílt sérülést nevezzük, a zúzódás legtöbb esetben nem jár ilyennel, ilyenkor szövet károsodásnak, szöveti sérülésnek hívjuk.

Zúzódáskor a megrongálódott sejtek kétféleképpen tünnek el, necrosis(nekrózis) vagy apoptosis(apoptózis) folyamán.

A necrosis során a sejtmembrán, a sejtmag membrán, és a sejtszervescskék (minden membránnal határolt organellum) szétesnek, ez által a maradványok a környezetbe jutnak, gyulladás keletkezik, majd jönnek az immunrendszer falósejtjei (fehérvérsejtek, makrofágok, phagociták) és eltakarítják a dolgokat.

Az apoptosis során (ezt hívjuk programozott sejthalálnak) a sérült/felesleges sejtek ép membránnal körbevett ún. apoptotikus testekre fragmentálódnak (apró "csomagokban" megválik a sejtszervecskéktöl, leépül a sejt) és a falósejtek ezeket bekebelezve bontják le.

Egy sérült sejt sosem emészti fel saját magát. Azok az enzimatikus folyamatok csak a sejt szétesését biztosítják.