Mi lenne, ha kiderítenék az Univerzum működését és mindent tudnának róla?

Valószínűleg olyan helyzet nem létezik, amikor már az égvilágon mindent tudunk.

Olyan meg szinte biztosan nem, amikor ezzel együtt nem tudunk beleszólni a sorsunkba.

Ha mást nem, akkor kimegyünk a világunkból, keresünk egy olyat, amelyik jobb állapotban van - vagy készítünk egy ilyet - vagy pedig átalakítjuk magunkat olyan lényekké, amelyek képesek 3 ezred fokon élni, és ezzel adunk magunknak még 1000 milliárd évet.

Az ember igen találékony.

Az embert alapvetően az ősztönei vezérlik. A tudos is. A felfedezési vágy a kíváncsiság. Evoluciós értelemben kifizetődő új dolgokat felfedezni de ezeket az iszonyat pénzeket elkölteni hadron ütköztetőre már nem biztos, hogy megtérülő befektetés lesz. A jövő dönti el

Meg se gondolom hogy kidobot pénz lenne. Egyszerűen ilyen az emberi természet. Tudni akarjuk!

Amikor az emberek hajóra szálltak és neki vágtak az óceannak, pedig azt se tudták van-e túlpart, ez pont olyan.

Nagy bajban lennénk!

Most is abban vagyunk csak a boldog tudatlanság állapotában vagyunk. Sajnos már kezdik látni, bizonyítva van hogy univerzumunk egy mesterséges szimuláció velünk együtt. tudományos bizonyítékok vannak rá. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem vagyunk valóságosak vagy a csak a lelkünk az és a testünk pedig nem. A kvantumfizika szerint ez egy önteremtő szimuláció, részben mi magunk alakítjuk sorsunk. Te hogyan mondanád ezt el az embereknek? Mi lesz ezek után? A biztosnak látszó materialzmus cáfolatot nyert. Mi jöjjön ezek után?

#4

Ha szimuláció az egész világ, akkor leszimulálhatnák ide azt a fejlett számítógépet amin fut. Nem kellene többé ennyit várni, hogy betöltsön egy program. Szeretnék Smith ügynökkel is kezet fogni, hátha nekem adja azt a faín napszemüvegét.

Ha végre mindent tudnánk a világ müködéséröl, hamar ki tudnánk találni hogy tegyünk mindent tönkre egycsapásra, és megszünne ez a sok szenvedés.

Komolyan: Ha mindent tudnánk, elkezdhetnénk dolgozni azon, hogy mindent benépesítsünk, és kedvünk szerint alakítsuk a dolgokat. Ha meg nagyon unalmassá válik és értelmetlen lenne tovább élni nyomnék egy restartot, helyet adni valami újnak ami értelmet talál a létezésben.

Nem tudom hova tegyem a fantáziát mint fogalmat. Új nem létezö dolgok kitalálására is használjuk, viszont gondolom a már megtapasztalt dolgokból rakjuk össze. Tudnánk-e valami teljesen újat kitalálni ami elszórakoztat minket? Eseleg elkezdenénk egy hatalmas tér-idö-anyag-múlt-jelen-jövö játékot játszani, ahol mindenki azt csinál amit akar, úgy alakítja a felsoroltakat ahogy szeretné, és a végén csak egy maradhat?

személy szerint ha mindent tudnék azt csinálnám, hogy mindent elfelejtsek és elöröl kelljen mindent kezdeni.

#7

kéket vagy pirosat kérsz? :D

Én #1-gyel teljesen ellentétesen gondolom. Nagyon is elképzelhető, hogy

- minden létező dolgot tudni fogunk a fizikai világunkra vonatkozóan

- semmilyen beleszólásunk nincsen abba, hogy mi történik

Ha az univerzum egy véges, determinált, és megismerhető szabályok szerint működő rendszer, és megismerjük ezeket a szabályokat, akkor mind a kettő teljesül.

Például ha az univerzum egy sejt-automata, vagy egy c program/turing-gép, esetleg egy, bizonyos szabályok szerint folyamatosan változó hipergráf. Wolfram foglalkozik ilyenekkel: [link]

a kezdeti állapotot és a szabályokat keresik, amik szerint működik a világ. (És akár meg is találhatják a kozmikus háttérsugárzás mintázataiban.)

Én eléggé vágyom arra, hogy ez legyen a helyzet. Egyrészt az emberiségnek mindent lehetősége van tudni ami a múltban történt, akár Shakespeare gondolatait is vissza lehet nézni (vagy az én kínos pillanataimat), másrészt az univerzum determinált, harmadrészt viszont nincs lehetőség előre jelezni dolgokat (ennek komplexitáselméleti okai vannak, de mondjuk már az, hogy az univerzum determinált, implikálja, hogy nincsen lehetőség előre jelezni dolgokat. Gyakorlatilag ez nyilván úgy nyilvánul meg, hogy ha futtatjuk az univerzumot egy számítógépen, akkor az mindig korábbi állapotot mutat, sosem a jövőt, mint a Devs-ben).

Egy ilyen világban sokkal nyugodtabb lennék.

- - -

Nyilván kábé ugyanezek állnak akkor is, ha az univerzum nem diszkrét/véges, hanem folytonos/végtelen, és nem determinált hanem sztochasztikusan működik, de a diszkrét+véges+determinált sokkal jobban kezelhető. Nagyon el tudom képzelni egy ilyenben magam

#5

Ha szimuláció az egész világ, akkor leszimulálhatnák ide azt a fejlett számítógépet amin fut"

- Honnan tudnád milyen gépen fut? Hogyan szimulálnál le egy gyengébb gépen egy erősebb hardweart? Egy gamen le tudják szimulálni a te 1660-as videokártyádat szerinted? Ha igen mit érnél vele? A szimulációban nem tudsz visszahatni arra a hardwearra, amin megy a szimuláció. A gamen nem tudsz a valóságodra hatni.

"Nem kellene többé ennyit várni, hogy betöltsön egy program. "

-Itt a valóságban milyen programok betöltésére kell várnod? Szimulációban észre sem veszed, ha laggol a szimuláció, mert te is részese vagy. Ugyanúgy laggolsz

"Szeretnék Smith ügynökkel is kezet fogni, hátha nekem adja azt a faín napszemüvegét"

-Lehet ő nem akarja hogy tudj róla és már rég itt van. Az is lehet hogy nem is létezik ebben