Miért van ez amikor földet érnek?

Tölts el egy úszómedencében pár órát. Nem feltétlenül úszva, járkálva akár, mondjuk nyakig vízben.

Aztán próbáld meg, milyen érzés kijönni a medencéből.

Mintha ülne valaki a nyakadban.

És ez csak pár óra "könnyítés" volt a tested vázizmainak, hiszen a testsúlyod nagyját a víz felhajtóereje hordozta.

Most gondold el, ha az űrhajósnak hónapokig gyakorlatilag nulla terhelés van a vázizmain, gerincén, lábain, annak milyen élmény újra megkapni az 1 G terhelését.

Olyan, mint neked mondjuk a durva hullámvasúton az alsó pontokon, amikor legalulra érve újra elindul felfelé. A fejedet alig tudod megtartani, pedig ezek a hullámvasutak csak mondjuk fél G plusz terhelést nyomnak rád.

Ők meg plusz 1 G-t kapnak, folyamatosan.

Az, hogy nem tudnának kínszenvedés nélkül megállni a lábukon, az egy dolog, de az érrendszerüknek, szívüknek is újra meg kell tanulnia lentről felfelé pumpálni egy csomó vért, miközben még az izmok is erőlködnek.

A legegészségesebb embernek is simán fennállna a szívtúlterhelés veszélye.

A szervezetet lassan, fokozatosan kell visszaszoktatni, edzeni az 1 G újra elviseléséhez.

Minél hosszabb ideig voltak mikrogravitációban, annál tovább tart a felépülés is.

Scott Kelly leírta, milyen szenvedéseken ment át a csaknem egy éves űrrepülése után, mire úgy-ahogy újra viselni tudta az 1 G-t. Hosszú hónapokig tartott.