Hogyan valósulhat meg az, hogy meg tudnak magyarázni valamit a fizikában, amiről nincs kézzelfogható bizonyíték, hogy létezik?

Mert írtad úgy jön ki az egyenlet. Nem biztos, hogy az a sötét anyag, csak az a biztos, hogy valami van ami passzol oda.

Mint amikor megcsinálták a periódusos rendszert. Nem volt még felfedezve minden elem és voltak benne lyukak. És tudták, hogy lyukakba bizony kerülnie kell valaminek. :D

A hatásai alapján. Például a sötét anyagot a gravitációs hatása alapján feltételezik, hogy létezik (illetve most talán meg is találták). Ugyanis azt figyelték meg, hogy a galaxisok, galaxishalmazok gravitációs ereje nagyobb, mint amit a megfigyelhető anyaguknak okozni kéne. (Ezt a galaxisok csillagainak mozgása, illetve a galaxisok egymásra gyakorolt hatása alapján tudtál megfigyelni.) Erre egy elég logikus magyarázat, hogy a galaxisokban van olyan formája is az anyagnak, ami hagyományos módon nem megfigyelhető.

A nénis analógiával élve: természetesen csak úgy random nincs értelme feltételezni, hogy van az úton egy gödör. (Pontosabban megfigyelés nélkül nem tudjuk eldönteni, van-e vagy nincs.) De ha messziről megfigyeljük a nénit, aki végigmegy az úton, és egyszer csak azt látjuk, hogy eltűnik, akkor már elég logikus a feltételezés, hogy beleesett egy gödörbe.

Van egy dobozod, aminek tudod a súlyát.

Van benne valamennyi cuccod, aminek szintén tudod a súlyát, mondjuk vasdarabok. Leméred a dobozt a cuccoddal és kiderül, nehezebb, mint az ismer összsúly. Akkor még van valami a dobozban, ami a plusz súlyt produkálja.

Hogy az valami anyag tömege, vagy a dobozban lévő vasat alulról, dobozon kívülről lefelé húzó elektromágnes, nem tudod, de azt tudod, hogy van ott valami plusz, ami hiányzik a képletedből.

Annyit tennék előzőekhez hozzá laikusként, hogy miután kiderül, hogy lehet valami ilyesmi, illik tesztelni is.

Tehát ha van egy hiányzó valami ami valamiért felel, akkor megfigyelik, hogy a feltételezés szerint viselkedik-e. Ha nem, akkor mikor nem, mikor igen , mennyire tér el, mekkora pontossággal stb..

Ettől lesz tudományosan alátámasztott, használható stb.. ellentétben a csak mert mi emberek úgy gondoljuk, érzékszerveinkben 100%-ban megbízva típusú állításoktól..

A részecskefizikában lehet legjobban látni, hogy megy ez.

Van egy luk a képletben, ahová kéne egy részecske.

Keresik a gyorsítókban, majd amikor találnak valamit, ami arra utalhat, hogy megvan, addig tesztelik, több helyen, több csoport, több módon, amíg "halálbiztos" lesz.

A hat szigma biztonság, mint kulcsszó egy jó jellemzője annak, hogy nem csak úgy saccperkábé a hiányba passzoló valami kerül teóriából tény kategóriába.

Az egyenletek szerint a gravitációs erőből kiszámolható, ha az emeleti A pont és a föld között x méter van, mennyi idő alatt esik le az elejtett tárgy. Kiszámolják, odaállnak a várható becsapódásra és mérnek. A kő nem érkezik meg. A képlet szerint kéne, de nem jön. Akkor megállapítják, hagy az A és B pont között van valami akadály, ami nem engedte leesni a követ. például nem látják az akadályt, de tudják, lennie kell, különben kő jön.

Ha most ugyanezt elképzeled sokkal bonyolultabb képletekkel és jelenségekkel, ugyanez a helyzet. Valaminek lennie kell, különben tapasztalnánk az eredményt, ahogy kiszámoltuk.

"más esetben sem fordulhat elő, hogy sok dolgot azért nem tudnak megfejteni, mert már magát az alap képletet is meghazudtolja bizonyos esetekben az univerzum?"

Nem kizárt, biztosan van ilyen. De ezt azért nem írom le szívesen, mert alapot adhat sok téves feltételezésre, amit már láttunk itt az oldalon, például, hogy az univerzum távolabbi részeiben más a fizika, mint nálunk.

Végül is az általad írtak vezettek a newtoni fizika bővítésére az einsteini által, majd ugyanígy a kvantumfizikához és ez a folyamat biztosan nem ért véget.

Az asztrofizikában rengeteg ilyen pont van, ahol az újabb és újabb eredmények sok eddigi hipotézist, modellt kérdőjeleznek meg.

De ezek istenigazából nem a fizika alapvető szerkezetét érintik.