Mi a különbség a domináns-recesszív öröklésmenet és az intermedier öröklésmenet között?

A domináns recesszív öröklésmenet esetén (teljes dominanica) a heterozigóták fenotípusa megegyezik a homozigóta dominánsokéval. Az intermedier esetén (nem teljes dominancia) a heterozigóták fenotípusa a két homozigóta fenotípus között van.

Pl. A eltérő homozigóta növény virágszíne legyen piros és fehér. Ha domináns-recesszív öröklésmenettel öröklődik a tulajdonság, akkor a heterozigóta növény virágának színe piros lesz (esetleg fehér, bár ez a gyakorlatban kevéssé valószínű). Ha intermedier az öröklődés, akkor a heterozigóta növény virága rózsaszín lesz.

Az egész öröklésmenet megértéséhez egy pillanatra felejtsd el a genetikát, és képzelj el egy asztalosműhelyt. Ebben a műhelyben minden szerszámból pontosan kettő darab van, és akkor sem vesznek újat, ha az egyik (vagy akár mindkettő) elromlik. Ha mindkettő elromlik, akkor is pontosan kettő darab van belőle, csak mindkettő rossz.

Namost vegyünk egy asztalt, amit a szerszámok segítségével gyártunk le. Ha a csiszoló elromlik, akkor az asztal szálkás lesz, de még mindig asztalszerű. Ha viszont a fúró romlik el, akkor nem tudják a lukat befúrni, így nem tudják rácsavarozni a lábat, tehát a termék egy lábatlan asztal lesz (egy puszta asztallap).

Amíg legalább az egyik fúró és legalább az egyik csiszoló működik, addig a műhely jó asztalokat gyárt, vagyis elég csak az egyik szerszámnak jónak lennie.

Ha csak a műhelyből kijövő asztalokat nézheted meg, honnan tudod eldönteni, hogy a műhelyben van-e rossz szerszám?

A válasz az, hogy csak akkor tudod biztosra megmondani, hogy az adott műhelyben van rossz szerszám, ha mindkettő rossz. Hiszen ha a műhelyből jó asztal jön ki, akkor lehet hogy mindkettő jó, de az is lehet, hogy az egyik rossz.

Ilyenkor azt lehet mondani, hogy a jó fúró úgymond "erősebb" a rossz fúrónál, mert a jó fúró elfedi a rossz fúró jelenlétét. Elfedés alatt azt értük, hogy a végtermék (az asztal) alapján nem lehet megmondani, hogy csak az egyik fúró volt-e jó vagy mindkettő. Az a műhely, amiben csak egy jó fúró van, látszatra pont olyan jó, mint az, amelyikben mindkét fúró jó. Ezért azt mondhatjuk, hogy a jó fúró domináns a rossz felett.

A gének pont ugyanígy működnek. Azok is "szerszámok", amik létrehozzák a tulajdonságaidat, mondjuk a hajad színét. És ugyanígy, ha barna a hajad, akkor csak azt tudhatod biztosra, hogy a két szett szerszám közül, amik a barnaságot csinálják, az egyik biztosan jó.

Na de mi értelme van az egésznek? Tegyük fel, hogy két műhely, Alfa Kft és Béta Kft közösen alapít egy harmadik műhelyt, Gamma Kft-t, úgy, hogy Alfa és Béta is ad egy-egy szettet a szerszámaik közül (egy fúrót, egy csiszolót, stb). Hogy melyiket adják, azt véletlenszerűen döntik el. Te csak Alfa és Béta által csinált asztalokat látod, mind tökéletes. Lehetséges-e, hogy Gamma rossz asztalokat fog gyártani?

Igen, lehetséges. Hiszen lehetséges az, hogy Alfának is volt egy rossz fúrója és Bétának is volt egy. Mint látjuk, egy rossz fúró még nem okoz bajt, attól még Alfa és Béta is gyárthat jó asztalt a másik (jó) fúróval. De ha mindketten véletlenszerűen a rossz fúrót adják át a közös új Gamma műhelynek, akkor Gamma bizony csak rossz asztalt fog tudni gyártani. És pont ez történik örökléskor.

Namost ugye domináns-recesszív helyzetről tudni kell, hogy az csak egy szerszámon belül értelmezhető. A jó csiszoló nem tud domináns lenni a rossz fúró fölött, tehát amikor domináns-recesszívre gondolsz, akkor mindig arra gondolj, hogy a sima asztal azért domináns a szálkás asztal fölött, mert a műhelyben a jó csiszoló domináns a rossz csiszoló fölött (és a dominancia alatt mindig azt értük, hogy a rossz csiszoló csak akkor okoz látható gondot, ha mindkettő rossz). Mivel a két gép más tulajdonságért felel, ezért összesen négyféle sztalt tudnak csinálni: sima felszínű, jó lábú asztalt (mindkettő jó), szálkás, jó lábú sztalt (csak a csiszoló rossz), sima lábatlant (csak a fúró rossz) és szálkás lábatlant (mindkettő rossz).

Na de ha a jó gén mindig domináns a rossz fölött, akkor miért van másfajta öröklésmenet is?

Azért, mert néhány szerszám nem úgy működik, mint a csiszoló. Mondjuk a festékszórót olyan sokszor kell használni, hogy az a két darab épp hogy elég. Ugyanis abszolút nincs előírva, hogy minden munkafolyamathoz elég az egyik szerszám. Szóval ha az asztalgyártás során a fúróból éppenséggel elég az egyik, akkor nem lesz gond abból, ha a másik elromlik. De ha a festékszóróból mindkettő fullon üzemel, akkor ha az egyik elromlik, akkor az asztal csak fele olyan festékes lesz. Ezt nevezzük intermediernek, mert se nem festetlen, se nem tökéletesen festett, hanem a kettő között.

Az intremediernél az a lényeg, hogy a jó szerszám nem tudja elfedni a rossz szerszám jelenlétét, vagyis az asztal festésén azonnal látjuk, hogy az egyik szerszám rossz volt.

Vagyis a domináns-recesszív öröklés lényege az, hogy a végtermékből (a fenotípusból, azaz amit látsz) nem tudod megmondani, hogy a műhelyben két jó szerszám van-e, vagy csak egy (azaz homo- vagy heterozigóta, azaz mi a genotípus). Az intermedier esetében viszont azonnal meglátszik. A domináns-recesszív örökléshez arra van szükség, hogy az adott tulajdonság génjének két változata közül (azaz a két allél közül) az egyik egyedül is létre tudja hozni a tulajdonságot. Ilyenkor, ha az egyik allél jobb a másiknál, akkor csak azt látjuk, hiába van jelen a másik. A szülőben levő recesszív génről csak úgy bizonyosodhatunk meg, ha létrehoz egy olyan utódot, amiben két recesszív allél van, ehhez pedig tesztelő keresztezést kell csinálni. Az intermedier akkor jön létre, ha mindkét allél kell a tulajdonsághoz, és mivel azonnal meglátszik, így tesztelő keresztezés nélkül is tudjuk a fenotípusból a genotípust.