Az ember méretei relatívak? Vagy az univerzum másik végében lévő életformáknak a méretei pl több száz km? Esetleg máshol nem is az atomok az alapegység részecskék, hanem focilabda méretűek?

"Esetleg máshol nem is az atomok az alapegység részecskék, hanem focilabda méretűek?"

Ha igy lenne, akkor arrafelé teljesen mások lennének a fizikai viszonyok, másként működnének a csillagok, galaxisok, más lenne a fényük is ami elér hozzánk, tehát észrevennénk a különbséget. Mivel nem találtak eddig semmi értékelhető különbséget a távoli vidékekről érkező információkban a közeliekhez képest, igy jogosan feltételezhetjük, hogy valószinűleg az univerzum távoli pontjaiban is ugyanazok a fizikai viszonyok uralkodnak, mint a Naprendszer környékén.

Ezt inkább az időben változva képzeld el.

AZ ősrobbanásban volt olyan fázis, ahol a világ kisebb volt egy mai atomnál, tehát nem fért el benne egy atom.

De nem csak nem fért el, hanem olyan meleg is volt, hogy emiatt sem tudott keletkezni, mert rögtön felbomlott volna.

Ott az atomnál sokkal kisebb részecskék voltak, nagyon sűrűn.

De ugyanezt fordítva is el lehet képzelni.

Dávid Gyula írt le egy olyan képzeletbeli részeskét, amelyik csak 3 ezredfok alatt létezik, ennél magasabb hőmérsékleten felbomlik - és nagyobb, mint a jelenlegi világegyetem. Most ugye a világunkban általánosan 3 fok van.

Ez csak egy részecske.

Igen, a méreteink relatívak.

Ehhez nem is kell elmenni más bolygókra, elég megnézni a múltunkat: Az "Orrorin tugenensis" például 6 millió éve élt, de még csak 120 cm magasságot érte el. Előtte azonban voltak már magasabb emberfélék, pl a "gigantopithecus" 350 centivel.

És ez a méretbeli kilengés szinte az összes élőlényre igaz, elvégre folyamatosan új és új környezethez kellett alkalmazkodniuk.

Tehát, ha sikerülne találnunk emberszabásúakat az univerzum másik végéből, előfordulhat, hogy a környezetük révén kilométeres magasságal bírnának. Több ezer év evolúció után pedig vagy kisebb, vagy épp hogy még nagyobb utódaik születnének.