A biológiai kettős nevezéktan miért fordított logikájú (a nyugati nevekhez képest)?

A latin nevek igazából eredetileg latin minőségjelzős szerkezetek. A latinban a minőségjelző a főnév után áll, ahogy mondjuk az olyan szerkezetben is látni, mint pl az ursa maior (nagymedve) csillagkép. Amit Linné csinált, az tulajdonképpen nem valami egyedi varázslat, hanem annyit mondott, hogy ha van nagy dió, kis dió, fekete dió meg hasonlók, akkor nevezzük el ezeket latinul, a latin nyelv szabályainak megfelelően egy találó jelzős szerkezettel, azaz főnév elöl (Juglans), a jelző meg utána (nigra).

Ez az utánvetett jelző a magyarban is létezik (pl.: Veszek neki csizmát, pirosat - magyar népdal), de nem nagyon elterjedt, az európai nyelvekben viszont vagy eleve vagy latin hatásra sokkal jobban elterjedt. Az angolban például az, hogy John the smith (John a kovács) teljesen természetes, ha meg valaki valahonnan származik, mondjuk a londoni Peter, az sokkal természetesebb úgy hogy Peter from London, mint mondjuk Londoner Peter vagy hasonló.

Mivel eredetileg a személynevek is jelzős szerkezetnek indultak, tehát ha volt a János, aki történetesen a kovács volt, akkor ő lett a kovács János, megkülönböztetendő a Pestről hozzánk költözött pesti Jánostól, vagy a balkezes (amit balognak mondtak) Jánostól, ezért az a névsorrend rögzült, ami a jelzős szerkezetet tükrözi. Az, hogy menet közben egyszercsak a jelzős szerekezet helyett névvé vált a dolog (és Kovács Géza már nem is kovács, csak a Kovács család tagja, akinek egy felmenője kovács volt), már nem változtatta meg a logikát, és így a legtöbb európai nyelvben megmaradt az utánvetett jelzős szerkezet alapú (John Smith) név.

Az, hogy a magyar névben a család elöl van, és utána jön a "kisebb egység", az csak egy véletlen egybeesés a latin nevekkel.