A fa és a szén miért nem gyullad meg a kalyhaban gyujtos nélkül?

Az égés feltétele oxigén, éghető anyag, megfelelő hőmérséklet.

Tippelj!

Az első elég jól leírta, az égés feltétele oxigén, éghető anyag, megfelelő hőmérséklet, és ezek egy helyen egy időben való jelenléte.

Ezek közül nyilvánvalóan a megfelelő hőmérséklet hiányzik. És hogy miért gyullad meg a kicsi vékony fa, míg a nagy fahasáb nem?

Bocs lemaradt a vége:

Azért, mert a nagy fahasábnál a fa többi része elvezeti a hőt, amit te az öngyújtóval közölsz, és ha csak nincs rajta valami kiálló vékony rész, akkor soha nem fogód az öngyújtóval felmelegíteni, még a felszínét sem a szükséges hőmérsékletre. Ha egy kicsi kiálló szálka be is gyullad a fahasábon, akkor sem termel annyi hőt, hogy az egész hasábbot felmelegítse a szükséges hőmérsékletre, ergo az kiálló rész leég és a tűz kialszik.

Vékony fa, pl. egy száraz ág, vagy gyújtós esetén pedig gyorsan átmelegszik az egész fa, és az égés is nagy felületen, intenzíven zajlik, így a tűz "önfenetartó" tud lenni igen hamar.

Erre mondják hogy a fizikus be tud gyújtani vassal is.

A vas elég jó hővezető azaz ha valaki meg akarna gyújtani egy vas rudat akkor könnyen hülyének néznék.

Pedig ha a vasat lereszeled finom porrá, akkor be lehet gyújtani vele és eléggé nagy hőfokon ég.

A hővezetés egy eléggé fontos tényező ebben a témában.

Eddig csak a lényegről nem esett szó. Az égéshez megfelelő hőmennyiség szükséges, amely minden anyagra meghatározott érték. Amennyiben egy adott ponton ekkora hőt tudsz közölni, a gyulladás bekövetkezik, különben nem.

A hővezetésnek ebben ugyan van szerepe, az azonban nem érdemi szempontunkból. Annak inkább, hogy egy vékony száraz ág gyulladásához szükséges hőtömeget (az adott, gyulladási hely szükségletét) egy öngyújtó képes produkálni. Egy szép nagy (bármilyen száraz) fahasábét nem. Ha megfigyeled az öngyújtód lángját, az szétterül a fahasbon egy adott felületen, ennek kéne belobbannia, ám a gyújtód ekkora hőt nem tud közölni. Próbálkozz egy szúrólángos eszközzel, sikerülni fog. Hővezetés ott is van, csak a közölt hő nagyságrendekkel több.

A vizes vagy más típusú anyag égéshője akár jelentősen nőhet, ezért még kisebb az esély (a vizet például előbb elpárologtatja a hő, ezáltal csökken a hőmennyiség igénye, ezért egy vékony de nedves faággal idővel lehet szerencséd).

Az első mondatban mindent leírtam.

Volt aki részletezte is.

#7: Kicsit félrevezető a teljes hőmennyiség-szükségletről beszélni, mivel nem kell annyi hő, ami az egész fatömb vagy széndarab begyújtásához kell.

Lokálisan kell meglennie a szükséges hőmennyiségnek. Éppen erre jó példa a szúróláng.

A szúróláng koncentráltan közöl annyi hőt kis idő alatt, hogy nincs ideje eloszlani és gyulladási hőmérséklet alá csökkenni.

Csak kályhát nem szúrólánggal gyújtunk be. És ezért bizony a hővezetés a fő ok, amiért nem gyullad be.

A lokális hőszükséglet elérésének mértéke pedig két dologtól függ.

Egy az átmelegítendő térfogat, kettő a hőközlési felület nagysága.

A gyújtósnak a felület/térfogat aránya sokkal jobb, mint a nagy rönköknek vagy széndaraboknak.

Ezért könnyebben gyullad. A szénpor is ezért gyulladna könnyen.

De egyébként a másik égési feltétel, az oxigén is jobban tudja segíteni az égést, minél nagyobb felületen gyulladhat az anyag.