Mi a véleményed arról, hogy a pszeudo- vagy paratudományból átkerülnek elméletek a kanonizált tudományba?
Ez egy mindig létező jelenség volt, hogy valamit tudománytalannak tartottak sokáig, aztán történt egy felfedezés, a felfedezőt nevetségesség tették és megalázták aztán kiderült hogy mégis neki van igaza és a kanonizált tudománynak kell változnia.
Az egyik ilyen híres eset a kvázikristályok felfedezéses volt. A felfedezőt egy évtizeden át támadták míg ki nem derült, hogy végig igaza volt.
Igen, van ilyen. Ilyesmi pl. az elemek egymásba alakíthatósága, bár ez nem igazolja a korabeli alkímisták mágikus próbálkozásait. (Hirtelen nem is jut eszembe több példa.)
"kvázikristályok .. A felfedezőt egy évtizeden át támadták"
Kiről van szó?
Nem tudom, mi az a paratudomány. Azt tudom, hogy számos tudományos elmélet létezik, ami nincs bizonyítva, sem pedig cáfolva. Sok ilyen elég nagy marhaságnak tűnik. Egy igazi tudós ezeket az elméleteket nem fogadja el, míg nincs bizonyíték rá,és el sem veti, míg nem cáfolható.
"A felfedezőt egy évtizeden át támadták míg ki nem derült, hogy végig igaza volt."
Ez viszont egyáltalán nem újdonság, sőt a tudományos társadalom egyik módszere a helytelen elméletek kiszűrésére.
Pl. amikor egy matematikus azt állítja, hogy bebizonyított egy milleniumi problémát, először éveken keresztül több ezer matematikus próbálja cáfolni a bizonyítását, illetve hibát keres. Ha x év után y ezer tudós hiába szánta rá az idejét, hogy hibát találjon, nincs rajta fogás, akkor elfogadják a bizonyítást.
Ez egy teljesen hétköznapi jelenség.
Nobel Kémia 2011 Daniel Shechtman
Vannak olyan elméletek amik alapjában képesek felforgatni a tudományt.
Ilyen volt a vis vitalis megdöntése karbamid szintézissel.
vagy akár heliocentrikus világkép.
(ami ugye tudjuk már hogy még a Naprendszert sem modellezi elég jól már[hiszen a Nap-Jupiter páros tömegközéppontja kívül van a Napon.])
Ahogy az előzőek is leírják, ez tényleg általános. A legtöbb elméletnek, bizonyításnak, stb. az idő próbáját kell kiállni.
A heliocentrikus világkép megdöntését nem sorolnám inkább ide, akkor még nem kristályosodott ki igazán a tudomány, elég zavaros időszak.
Azonban ilyen példákért nem kell messzire menni. Itt van nekünk Semmelweis esete, akit annyit gúnyoltak, hogy szanatóriumba kellett vonulnia, majd ott halálra verték (állítólag), mert "kézmosást" mert javasolni. Azóta pedig az orvostudományban külön művészete van a bemosakodásnak.
Természetesen voltak fordított helyzetek is. Ami igazán nevezetes az a kvantummechanika megalkotásához kapcsolódik. A feketetest problémához Planck javasolta a kvantumosságot, amivel a mérési eredményeket magyarázni tudták. Ennek a felfedezésnek köszönhetően a nagynevű fizikusok (pl.: Einstein, Heisenberg, Schrödinger) összegyűltek felállítani a kvantummechanikát. Az egyedüli aki kimaradt az Planck maga(!) volt. Ő élete végéig próbálta bizonygatni, hogy nem kell új fizika. Zavarta hogy feltételezéssel (kvantált energiaszintek) kellett élnie.
Nem használnék ilyen erős szavakat a tudományos életre (bár ott se széplelkek tevékenykednek).
A tudomány lényege a fejlődés. Adott a való világ, és adott annak bizonyos ismerete. Az emberek egy (később megmutatkozó) félismeret alapján is próbálnak megfelelő modelleket felállítani. Ezeket később nem elvetik (mint például a heliocentrikus világképet), hanem az új ismereteknek megfelelően alakítják. Ettől aztán később akár drasztikusan is eltérhet az első gondolattól. Ettől még mindenki tudja, hogy enélkül a dolog nem ment volna. A lépcső felső fokra úgy jutunk, hogy végigmegyünk rajta. Aki a "zsákot" az első lépcsőfokra feltette, becsüljük ezért. Hiszen nélküle valaki másnak kellett volna ezt megtenni.
Azonban ne feledjük, a tudomány soha nem volt megbecsülve. Néha csak a köz nem értette, néha egy komplett vezetés igyekezett megkötni (mint például az inkvizíció Galileit). Továbbá az is igaz, hogy a tudós is ember. Néha törtető, néha kíváncsi, máskor fáradt vagy éppen irigy. Ebből pedig az következik, adott korban egy felfedezést talán a leginkább értői támadják legjobban.
Tehát teljesen természetes jelenség, az ember belső tulajdonságaiból következik, hogy adott felfedezést, netán magát a felfedezőt nem értik, pocskondiázzák, sőt gátolják, büntetik. Sok tényező váltja ki ezt.
Kérdező, azért van itt egy dolog, amire figyelned kell:
fordítva ez 𝐧𝐞𝐦 𝐢𝐠𝐚𝐳!
Tehát attól, hogy valakit pocskondiáznak, az még nem azt jelenti, hogy ő nagy tudós!
"vis vitalis megdöntése karbamid szintézissel ... heliocentrikus világkép"
Bocsi, de ezekben mi volt a "pszeudo- vagy paratudomány"? Ezek korabeli szintű, de valós, racionális gondolkodáson alapuló feltevések voltak (függetlenül, hogy igazolták-e később vagy sem). Semmi pszeudo-/para- nem volt bennük.
Ezt a vis vitalis példát egyébként nem is értem, azt nem átemelték, hanem cáfolták, de még az is (kezdeteleges) tudományos elmélet volt.
A jó példa olyan lenne (ha az lenne), mint pl. asztrológia, telekinézis, túlvilág és szellemek, bevonzás, pi-víz, vízben oldott holdfény gyógyszer, ingyen energia készülék, föld-csakra, stb. Talán még a hagyományos kínai orvoslásról tudom elképzelni, hogy egyszer majd igazolni és érteni fogják tudományos alapokon.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!