Agyunk miért nem képes saját testünk működéséről pontos képet közvetíteni számunkra, és miért csak metaforákkal vagyunk képesek, bár korlátozottan, de befolyásolni saját testünk működését?

Azokról a területekről, ahol van szenzorod, ott kapsz visszajelzést.

A bél és gyomorműködésbe felesleges lenne bevonni a központi idegrendszer magasabb régióit, azt elintézi a vegetatív idegrendszer, gyomorsavat termel, ha kell, enzimeket és még a gyomor izomműködését is irányítja, megkímélve a 'felsőbb vezetést' ezeknek a munkáknak koordinálása terhétől, de amikor az ürülék már a végtraktusban halad, akkor ott már vannak szenzorok, hogy jó lesz olyan mozgássorokkal törődni, ami a széklet távozásához elengedhetetlen.

Mellesleg összhatásában lehet azért sok mindent értékelni, ha valaki figyelemmel tudja kísérni saját testét, ez gyakorlat kérdése, talán lehet tanulni is ezt a lehetőséget valamennyire.

A szexuális teljesítőképesség is észlelhető, férfiaknál ugye a merevedés nagyon is agresszívan tud jelentkezni és egyértelmű a jelzés, de annak hiánya, sőt, a lelombozottság, az érdektelenség, a fásult közöny ebben az irányban is értelmezhető, általános értelemben véve az is egy visszajelzés.

Pszichiáter szakemberek depressziós pácienseknek tanítanak un. autogén tréninget, amivel tudják akaratlagosan is befolyásolni a közérzetüket, elsősorban olyan lazítási módszert, amivel érezhetően megváltoztatják egyes testterületek, testrészek működését.

Elnyújtózik a paciens, figyelmét magára irányítja és a kilégzésekkel összhangban mantrázza:

jobb kezem ellazul, elnehezedik és fokozatosan átmelegszik, addig folytatva, amíg ez meg is történik, majd rátér a bal kézre, a lábakra, a nyakra, a vállakra, a hasra, a mellkasra, sőt, végül még az arc izmait is teljesen elernyeszti és ha jól begyakorolta, egy lebegésszerű érzése lesz és tényleg kitágulnak az erei, felmelegszenek a végtagjai, teljesen felfrissítve így az egész szervezetét és az már csak hab a tortán, hogy rövid ilyen állapot annyira pihentető, hogy felér sok órás alvással.

Aki ezt képes rendesen megtanulni, az irányelveket is kap, hogyan befolyásolja akarattal azokat a területeket, amiket irányít ugyan a vegetatív idegrendszer, de kívül esik az érzékelésen és a saját akaratunkon, de azt figyelembe kell venni, hogy olyan folyamatokba tud így az illető beavatkozni, amik akár károsan befolyásolhatják a szervezetét, például kiiktathat olyan biztosítékjellegű védőmechanizmusokat, amik védése nélkül komoly problémája keletkezhet.

Összegezve végül is pont ez az, ami miatt nem érdemes a tudatunkkal irányítani sok feladatot a testünk működésére, bár azért van némi átjárás, mert például ha valaki fáradt, álmos, bágyadt, ami nyilván azért érződik így, mert az illetőnek pihenésre van szüksége és ez is egy általános visszajelzés, de az illető nem törődik ezzel, hanem csak végzi tovább a tevékenységét, akkor előbb, utóbb a vegetatív idegrendszer akceptálja a kérést, vagy parancsot és adrenalint pumpál a fáradt izmokba, visszavonja a fáradtság figyelmeztető jeleit és a szervezet végső tartalékait mozgósítva lehetővé teszi a hatékony mozgást a fáradtság dacára, mert úgy értékeli, hogy valamilyen okból arra nagy szükség van, menekülni kell például és nincs idő, lehetőség a pihenésre.

Ilyen jellegű ismeretek birtokában szerezhetsz olyan információt a testedről, amit sokan nem tudnak és be is avatkozhatsz, bár mint írtam, nem árt óvatosan kezelni ezt a lehetőséget.

Test belső információjának érzékelése:

Összezavarná az ember agyát az a sok információ, ami amúgy is teljesen szükségtelen ahhoz, hogy megéljen, és alkalmazkodjon. Általában elég egy általános közérzet.

A másik irány:

Ahol erre szükség van, ott tudod ezt szabályozni, mint például lélegzés. A belső működés köszöni szépen, általában jól elvan a tudatos irányítás nélkül. Még összezavarná a folyamatokat.

Kedves Kérdező!

N6 vagyok és érzek némi sértődöttséget a válaszodban, de megnyugtatlak, szerintem értelmes volt a kérdésed, de nekem amúgy is ez a stílusom, szó sincs leereszkedésről, meg igyekszem ugyan érdekesen és érthetően írni, de néha kicsit szájbarágósra sikeredik, vagy túlmagyarázom kissé a mondandómat, előfordul, bevallom.

Nem csak ezért írtam azonban, hanem elolvasva a saját válaszom, eszembe jutott, hogy nehogy valaki ennyiből próbálkozzon az autogén tréninggel, mert azt szakember irányítása alatt érdemes csak tanulni, még a neten is jó pár foglalkozás van ezzel kapcsolatban, ahol alaposan kitérnek a lényegére.

Amit írtam, az például nem is teljesen pontos, mert azok a parancsok, amit a végtagok felé küld az illető, a fej vonatkozásában már nem is érvényes teljesen, mert ott már nem szabad kérni, hogy felmelegedjen az izomcsoport, az ugyanis a már említett káros hatással jár, mégpedig azzal, hogy alaposan felmegy az ember vérnyomása, ami teljesen felesleges, sőt, kifejezetten káros lehet és kockázatai vannak.

Talán még példának is megteszi, hogy miért kell vigyázni az ilyen akarattal történő belső mechanizmusok megváltoztatásával.

Aztán az is eszembe jutott, hogy olyan területe ez az orvoslásnak, amit elég nehéz objektívan értékelni, ez bizony elmehet egészen az ezotéria felé és csak klinikailag kipróbált és alaposan körüljárt módszerekkel érdemes foglalkozni, mert vagy nem történik semmi, vagy egészen más hatást ér el az illető, mint amit szeretne, így mondjuk akinek gyomorsav hiánya van, az jobb, ha annak pótlására törekedve szedi a savpótló szereket és nem az akaratával óhajtja bővebb termelésre serkenteni, mert nem tudni, ér e el eredményt és ha igen, akkor milyet, mi fog pontosan történni?

A legvalószínűbb az, hogy semmilyen változás nem történik, vagy ha igen, akkor elég orosz rulett az, hogy mi lesz az eredmény.

1. A kétkezi munkásnak is jogában áll bármiről kérdezni, és jogában áll szakszerűtlenül tenni ezt, viszont aki ezt kineveti, lenézi, minimum két dolgot állít magáról: kellően buta ahhoz, hogy ne értse meg, miről van szó, és kellően nagyképű, hogy mégis jogot formáljon kritikára.

2. Nem tud mindenki válaszolni a kérdésre. Olyan se, aki egyébként ért hozzá. Ennek az az oka, hogy egy témában szakértőnek lenni, és azt megmagyarázni tudni, két dolog. Ha nem így lenne, nem képeznének tanárokat. A megmagyarázáshoz sokkal több kell, mint a terület ismerete. Először is empátia, vagyis olyan beleérző képesség (ez bizonyos mértékig tanulható), amely lehetővé teszi elképzelni, mit nem tud a másik, és milyen módon lehet vele azt megértetni (ezért teszi ki a tanárok oktatásának elég nagy részét az úgynevezett nem tantárgyi képzés). Más szóval, a magyarázáshoz a szakma olyan mély ismerete és értése kell, ami sokkal több, mint a szakmát művelni. Ezért nem tudott magyarázni a villanyszerelő. Egy villamosmérnök talán. A villanyszerelőt nem tanítják meg tanítani.

3. A #6 válaszoló nem süllyedt sehová. Éppen ellenkezőleg. Kellő magasságban volt ahhoz, hogy megértse, nem egy tudálékoskodó ostoba kérdésről, hanem valódi megismerési igényről van szó. És a tudását képes volt át is adni, ebben két dolgot érdemes észrevenni: a magyarázat egyfelől érvényes (ez a legnehezebb, egy problémáról nem szakmai szinten úgy beszélni, hogy érthető is legyen, de ne is veszítsen szakmaiságából – műveletlen szakértők mondása ilyenkor -ez annyira pongyola, hogy ne m is igaz.), másfelől a kérdező nem a fölényt, hanem az egy szinten való közlést érzete ki belőle. Ez már nem szakmai, hanem emberi minőséget fejez ki.

4. Ha nem lennének ilyen kérdezők és ilyen válaszolók, akkor a világ kettészakadna és e két tábor között a kommunikáció szinte lehetetlenné válna. Az pedig sokkal komolyabb probléma, mint az ember első látásra gondolná.

5. Én nem vagyok kétkezi munkás, szellemi munkával foglalkozom, és bár érdekel a biológia, különösen az ember biológiája, elolvasván mégis kaptam újat. Köszönet. Ha ez a fórum (kérdés és válasz szintjén) ez a szintet képviselné, sok nagyságrenddel lenne magasabb a minősége. És nem itt tartanánk sem műveltségben, sem általános (emberi és tárgyi) környezetünkben.