Ban Aladar XI. Leo cimu verset le tudna irni nekem? Nehany sor nem jut eszembe.

Bán Aladár: XIII. Leo

Örök városban, évezres falak közt

Él a magányban egy szép, tisztes ősz,

A szíve lassu, minden tagja megtört,

De lelke most is ifju és erős.

Körötte trónok támadnak, ledőlnek,

És sír leszen, hol népes város állt.

S ő, szembe nézve pusztító időnek,

Nyugodt mosollyal várja a halált.

Fölötte fény remeg a messzeségből

És ismeretlen ajkak dallama,

Feléje lágy fuvalmon száll az égből

A láthatatlan angyalok raja.

És légi karral, napsugár-kezekkel

Vezérlik őt e felhős csillagon,

Behintve aggott szívét szent kenettel,

Jósággal és részvéttel gazdagon.

Az Úr a felhők kárpitján belől áll

S az aggra harmatcseppet hullogat,

Ki zord viharban köztünk, mint a kőszál,

A felleges mennybolt felé mutat.

És szól Fiához: Sok szentem viselte

Egykor fején a büszke tiarát,

De mint Leóm, oly szépen egy se zengte

A szeretet és jóság himnuszát.

Megáldom hát mosolygó szép halállal:

A lelke dallá váljon egykoron

S ugy szálljon a tündöklő égen által,

Keresztül a milljó világokon.

Örök trónom sugárlépcsőin állván

Ő mondja el a szenvedők jaját,

S a költészet magasztos, égi szárnyán

Vigye nekik kegyelmem balzsamát!