Hogy volt pontosan a Szovjetunió és Magyarország viszonya?

Magyarország 1982-ben (Románia után másodikként a keleti tömbből) csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz és nem sokkal később a Világbankhoz. Ez akkor egyáltalán nem volt magától értetődő lépés, olyannyira nem, hogy a magyar küldöttséget akik a felvételről tárgyalni akartak nem is igen vették komolyan, illetve Moszkva álláspontját firtatták.

Egy másik tanulságos történet a ketet-német menekült-válság volt. A kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása szempontjából legnagyobb hatása kétségtelenül annak a magyar külpolitikai döntésnek volt, amely 1989. szeptember 11-én lehetővé tette, hogy a Magyarországon tartózkodó NDK állampolgárok Ausztrián keresztül az NSZK-ba távozhassanak. A kétoldalú konfliktusok között ugyanakkor - paradox módon - az 1989 nyarán bekövetkezett kelet-német menekült-válság volt az egyetlen, amelynek kialakulása miatt a magyar vezetés a leginkább ártatlannak tekinthette magát, hiszen az adott helyzethez képest kiegyensúlyozott magyar-NDK kapcsolatok megrontásában semmiféle érdekeltsége nem volt. Közvetve azonban ezt a konfliktust is a magyar fél idézte elő azzal, hogy 1989. május elején - összhangban a nyugati nyitás politikájával - a magyar-osztrák határon megkezdődött az elektromos jelzőrendszer és szögesdrót kerítés - a "vasfüggöny" - felszámolása. Ezt követően kelet-német turisták tízezrei utaztak Magyarországra abban a reményben, hogy az így "megnyílt" zöldhatáron Ausztriába, s onnan az NSZK-ba szökhetnek. Néhány száz embernek ez sikerült is, ám hamar világossá vált, hogy a probléma megoldására csak politikai eszközökkel van remény. Az NDK vezetése annak az 1969-ben kötött kétoldalú szerződésnek a betartását követelte, amelynek alapján az elfogott határsértőket vissza kellett volna toloncolni saját országukba. Erre a magyar vezetés nem volt hajlandó, és egy ideig abban reménykedett, hogy a két német állam megegyezésre jut a válság megoldását illetően. Miután erre nem került sor, és a magyar-NDK egyeztetési kísérletek is kudarcot vallottak, Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter 1989. augusztus 25-én Helmut Kohl kancellárral és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel a gymnich-i kastélyban tárgyalta meg a magyar diplomáciának azt a tervét, hogy szeptember elején a magyar kormány lehetővé teszi az NDK állampolgárok szabad eltávozását az országból. Ez a lépés bizonyos értelemben a Rubicon átlépését jelentette a magyar külpolitika számára, hiszen eben az esetben a keleti blokk belső ügyéről volt szó, s ilyen horderejű kérdésben a több évtizedes gyakorlatnak megfelelően egyeztetésre a Szovjetunióval lett volna szükség. A nemzetközi politika terén 1989 nyarára bekövetkezett radikális változásokra jellemző, hogy míg a magyar vezetők a szovjetekkel való konzultáció nélkül az ellenérdekelt és egyben NATO-tag NSZK-val egyeztek meg a kérdés rendezéséről, Kohl kancellár a magyaroknak tett ígérete ellenére felhívta Gorbacsovot, hogy megtudja, milyen szovjet reakcióra lehet számítani a tervezett magyar lépés bekövetkezése esetén. "A magyarok jó emberek" - hangzott a sejtelmes válasz, és mint később egyértelműen kiderült, ez szovjet részről a kész helyzet elfogadását jelentette. Mindmáig megválaszolatlan kérdés azonban az, hogy mi magyarázza Gorbacsov kifejezetten enervált reakcióját erre a nem jelentéktelen kihívásra. Hiszen ekkor már nem is "csak" Kelet-Európáról volt szó általában, hanem arról a német kérdésről, amelyet 1945 óta minden szovjet vezetés Európa-politikája sarokkövének tekintett. Valószínű, hogy a szovjet vezetők - a történet többi szereplőihez hasonlóan - nem mérték fel helyesen e döntés várható következményeit, és abban reménykedtek, hogy ha az elégedetlen elemek távoznak az NDK-ból, annak inkább pacifikáló, mintsem destabilizáló hatása lesz; s mindez akár még elő is segítheti az ország belső politikai átalakulásának ellenőrzött módon történő felgyorsítását.

Egyszóval a rendszerváltás egy csomó folyamat eredménye volt, nemigen lehetett volna érdemben siettetni vagy késleltetni, de az akkori résztvevők sem igazán voltak tudatában az egyes lépések következményeinek, illetve nem látták tisztán, hogy hová fognak azok vezetni.

"a rendszerváltás előbb is megtörténhetett volna, jogi akadálya nem volt, csak gazdaságilag (és politikailag) nem érte volna meg?"

Ne úgy képzeld el, hogy a 40 év alatt mindenki lázongott a kommunizmus ellen. Persze bírálták, berzenkedtek ellene, de amúgy elfogadták volna, ha "rendesen" működik, ha nem kényszerítik ránk, nincs ideológiai agymosás, malenykij robot, padlás söprés, államosítás, stb. (Lásd pl. 60-70-es évektől a háztáji és a maszekolás kontrollált megjelenése.) Például '56-ban Nagy Imre sem a kommunizmust akarta leváltani, ő meggyőződéses kommunista volt, csak meg akarta reformálni, szabadabbá akarta tenni (most leegyszerűsítem persze.) Nem feltétlenül kapitalizmust akartak az emberek, hanem jólétet, szabadságot, amit viszont akkoriban a kapitalizmusban láttak. Ezt az érzést erősítette az USA 80-as évekbeli látványos fellendülése és a szovjetek gazdasági hanyatlása is.

A KGST egy gazdasági partneri viszony volt a szocialista országok között, amolyan gazdasági együttműködés. Elvileg partner országok között kötötték meg, a valóságban a Szovjetunió gazdasági érdekeit képviselte.

A Varsói Szerződés egy katonai szövetség volt a szocialista országok között, színleg egyenrangú szocialista országok szövetsége, a valóságban azonban ezek az országok rábízták magukat a Szovjetunió "segítségére", hogy "védje" meg őket az imperializmussal szemben. Azaz a Varsói Szerződés adta az alapot arra, hogy a Szovjetunió katonailag megszállva tartsa ezeket az országokat.

A lényeg, hogy volt egy gazdasági és katonai szövetség ezek között az államok között, amiket a Szovjetunió irányított, és ezeken keresztül függés alatt tartotta a kelet-európai kommunista országokat.

A Szovjetúnió csak magától függött, aztán mégsem csinált sokáig rendszerváltást :) Tehát nem elsősorban a SZU miatt nem volt rendszerváltás, hanem a szovjet mintájú (nem demokratikus) rendszer miatt.

Érdekes kérdés, hogy ez szükségszerű volt-e. Kína még mindig szocialistának hirdeti magát, miközben kizsákmányoló kapitalisták kormányozzák...