A magyarok miért nem hódoltak be inkább az oszmán-törököknek, mint a többi megtámadott nép?

Más keresztény országok sem hódoltak be. A szerbek is nagyon kemény harcokat vívtak az oszmánokkal még azt követően is, hogy a szerb államot felszámolta az Oszmán Birodalom(gondolj csak Hunyadi János és Mátyás király szerb vitézeire).

A horvátokkal is ugyanez volt a helyzet, a görögök, bolgárok, albánok is folyamatosan lázadtak.

#10, Luxemburgi Zsigmondtól kezdve a magyar regionális nagyhatalmi politika is "gyűrődési" zónának használta a szerbeket, román vajdaságokat, bosnyákokat Magyarország és a törökök között. Amikor az ország nagyhatalmi szerepe elveszett, és Közép-Európában ezt a Habsburgok vették át, akkor ők használtak fel erre minket. Vagyis a középkorban a magyaroknak a szerbek, románok stb. voltak az ütközőállamai, az újkorban pedig a magyarok voltak a Habsburgok számára.

A politika így működik, Magyarország sem küldött segítséget Bizáncnak 1453-ban, mert nem állt politikai érdekében. Pedig Bizánc minden keresztény udvarban könyörgött a segítségért, a keresztényi összefogásra alapozva.

Csak azt akarom ezzel sugallni, hogy lehet Európát vádolni azzal, hogy a saját érdekeit nézi, és nem képes szolidaritást vállalni a bajba jutott népekkel, de a magyarok is ugyanígy viselkedtek másokkal, amikor még nagyhatalom voltak...

Egyébként 1541 után az ország belsejében lévő végvárrendszert a Német-Római Birodalom különféle államai finanszírozták jórészt. A németek fejedelemségek rendszeresen dobtak össze pénzt azért, hogy Magyarország képes legyen feltartani a török előretörést. A pápa is segélyezte ez ügyben a Habsburgokat. Persze ez csak azért volt így, mert a németek féltették a saját tartományaikat, és Magyarországot csak ütközőállamnak tartották fenn, de ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a saját erőnkből tartottuk magunkat és véreztünk el a törökkel szemben. Rengeteg magyarországi végvárban olasz, spanyol, német, holland zsoldos harcolt, Habsburg-zsoldon.

X12: Jogos.

A politika nem humanitárius játék.

A fő szempont mindig is az invesztálással szemben mérlegelt profit és annak kockázata volt, mint a mai gazdaságban is.

12:

"Pedig Bizánc minden keresztény udvarban könyörgött a segítségért, a keresztényi összefogásra alapozva."

Mondjuk sokra nem számíthattak, hiszen néhány évszázaddal korábban épp a nyugati keresztesek verték szét a birodalmukat, valójában ekkor ágyaztak meg az oszmán terjeszkedésnek, hiszen az első ütközőállam Bizanc volt, utána jöttek az albánok, szerbek, románok majd a magyarok, horvátok.

Na ja, azt sem szabad feledni, hogy a keresztes hadjáratok fő célja is természetesen területszerzés és értékszerzés volt, vagyis a terv szerint több bevételt hoztak, mint amibe kerültek.

Ha éppen összejött.

Profitért meg persze könnyebb volt toborozni, mint védelemre költeni saját határon kívül.

"hiszen az első ütközőállam Bizanc volt, utána jöttek az albánok, szerbek, románok majd a magyarok, horvátok."

A 14. században még senki sem gondolta hogy az oszmán-törökök világbirodalmat hoznak létre. Ekkor még a magyar királyság is nagyobb és erősebb volt náluk.

Így van, ezért is gondolta Luxemburgi Zsigmond, hogy 1396-ban egy hadjárattal szétcsap a barbárok között, ahogy azt a Magyar Királyság évszázadokig tette a különféle, déli-keleti, időnként a határain megjelenő hordákkal szemben. Azt hitték, hogy az oszmán-törökök ellen is elég lesz egy erős hadjáratot vezetni, szétverni őket, és azután helyreállítani a "rendet", azaz, hogy a Balkán északi része felett Magyarország gyámkodik, mint ahogy azt az Árpád-kortól tette. Ebből is látszik, hogy tényleg nem nézték sokra a törököket az 1300-as években.

De miután nagy meglepetésre Nikápolynál a törökök szétverték a magyar hadakat, és a király is alig tudott megmenekülni, belátta, hogy az oszmánok nem egy jött-ment nép, és elkezdte megszervezni ellenük a bosnyák-szerb-román vazallus államok rendszerét, azaz függés alá vonta ezeket a területeket, hogy ütközőállamok legyenek a törökkel szemben (bár az Árpád-kortól kezdve ezek vazallus területek voltak...). Erre írtam korábban, hogy teljesen ugyanazt csináltuk ezekkel a népekkel, amit később a Habsburgok csináltak velünk egy másik történelmi szituációban.

"Így van, ezért is gondolta Luxemburgi Zsigmond, hogy 1396-ban egy hadjárattal szétcsap a barbárok között, ahogy azt a Magyar Királyság évszázadokig tette a különféle, déli-keleti, időnként a határain megjelenő hordákkal szemben."

Ennek azért volt előzménye. Valójában a Magyar királyság volt az aki előbb indított támadást, nem a törökök. Még Nagy Lajos uralkodása idején történt. Bulgária északi részét a magyarok szállták meg, és hadjáratot indítottak a dél Bulgáriát birtokló törökök ellen. Luxemburgi Zsigmond hadjárata jóval később volt.

Zsigmond és Mátyás erőskezű és sokoldalúan tehetséges uralkodók voltak, akik meglehetősen nagy előrelátással akartak és tudtak is a török ellen harcolni. Sajnos utódaik a trónon az ő képességeiknek úgy 15%-át is alig érték el. Speciel ez is volt a késő középkori Mo. egyik legnagyobb tragédiája (a Zsigmondtól Mátyásig terjedő korszak, majd az igen gyenge kezű Jagelló-királyok uralma), nemcsak az 1500-as évek eleji visszafejlődés és a mohácsi vész utáni 3 részre szakadás...

"A horvátokkal is ugyanez volt a helyzet, a görögök, bolgárok, albánok is folyamatosan lázadtak."

A horvátoknak (és a szlovénoknak, bár az tényleg egy kis területű ország volt akkortájt is) csak annyi volt a nagy szerencséjük, hogy az országuk a legdélebbi tengerparti sávot kivéve nem igazán feküdt az oszmánok felvonulási útvonalában, és így csak részben volt kitéve a támadásaiknak.