Lehetséges olyan nyelvet konstruálni, amiben jóformán minden karakter más?

Mármint szó jelölő írást akarnál, amiben minden szót, nyelvtani szerkezetet kifejező karakter más és más?

Hát...

Ha jól tudom a legnagyobb szókincsű embereknek olyan 30 000 körüli szókészletük van.

Összehasonlításképp egy 10 éves gyereknek kb 5000.

Ennyi különböző szótövet, és képzett szót ismerünk általában személyesen.

Itt amúgy jó kérdés hogy a kötőjeles szavakat, összetett szavakat, képzős szerkezeteket, rövidítéseket, több szóból álló fogalmakat hogyan számítsuk.

A Wiki szerint az angol nyelvben kb 1 millió bármilyen formában, de különböző szó előfordulhat.

Tehát a "conscience" szóból képzett összes szó, pl conscienceless, consciousness, unconscious, unconsciously, consciously.

A kérdés tehát az hogy 1 millió különböző karaktert ki lehetne e találni, és lehetne is használni?

Attól függ kik számára...

Tulajdonképpen egy bizonyos szám után szerintem már inkább QR kódok lennének ezek a szavakat jelölő karakterek, és csak gépek lennének képesek kettő külön szót megkülönböztetni.

Hisz a variálható pontok halmaza 1 millió különböző variánst kell hogy eredményezzen.

Jobban járunk ha szótag, vagy hangjelölő írást használunk.

Nem is értem a kínaiaiké hogyan maradt fenn.

A nyelv és a betűi az két külön dolog. Angolhoz is ki lehetne találni teljesen más betűket úgy, hogy egyébként a kiejtés és nyelvtan is ugyanaz maradna.

Így például ismerik valamennyire a sumer nyelvet, csak azt nem ismerik hogyan is ejtették a sumerek. Mert csak a karaktereket tudták behelyettesíteni, és hogy ez "alma" az meg "kenyér". Képzeld el ha a magyar nyelvet behelyettesítenéd más betűkkel, mint egy egyszerű titkos írást, ahol csak a betűk mások, de azonos a nyelv.

Egész más betűkhöz nem kellene más nyelv sem, azt ki lehet találni egy mai bármelyik nyelvhez is.

"Nem is értem a kínaiaiké hogyan maradt fenn."

Tanulmányozd kicsit a kínai írást, és megtudod. ;-)

Szerintem egy kicsit alábecsülted az emberi szem és agy számára felfogható jelkombinációk számát, a nyelv szavainak számát meg túlbecsülted. Persze, ha az 500 éve, összesen 3 beszélő által használt tájnyelvi szavakat is belevesszük, minden egyes képzett alakjukat külön szónak véve, akkor igen, eljuthatunk a milliós nagyságrendig. Különösen az angolok szeretnek ezzel felvágni, de ez nem több, mint intellektuális farokméricskélés. Egy átlagos nyelv aktuális teljes szókincse mintegy 100 ezer szóra tehető. De még ebben is rengeteg elavult, ritkán használt, vagy csak egy bizonyos szűk réteg által ismert szó van. Egy kifejezetten művelt ember 20-30 ezer szóból álló szókinccsel rendelkezik.

A kínai szójelek úgynevezett gyökökből épülnek fel. Ezekből kicsivel több, mint 200 van. Ezeknek a negyede egyébként 3, vagy annál kevesebb vonásból áll, és csak kb. a tizede áll 10, vagy több vonásból. (Aminek a többségét egyébként az "egyszerűsített kínai" írásban, amit a "szárazföldi" kínában használnak, alaposan leegyszerűsítették 4-5 vonásra.)

Minden gyöknek van külön jelentése, tehát mindegyik szóként funkcionál. A többi szót pedig ezen gyökök egyesítéséből képezik. Nem nehéz kiszámolni, hogy 2 gyökből 200*200 = negyvenezer (!) szójel alkotható. Ha a pozícióikkal is trükközünk, már százezer lehetséges jelnél járunk. És azért két gyök egymás mellett még messze nem QR-kód. ;-)

"minden karakter más"

Mármint nincs két egyforma betű a nyelv szavaiban? A betűk a fonetikus írásban (pl. ami latin, cirill, stb. betűket használó nyelveknél) a betűk hangokat jelölnek. Ha a hangok száma aránylag szűk, akkor az azokat jelölő betűké sem lesz sokkal bővebb.

Vagy ha szavakat, fogalmakat akarsz különböző karakterekkel jelölni, akkor fentebb leírták: nem lehetetlen, de még pl. a kínai sem teljesen különböző, egymástól független jeleket használ. A szavakat fogalomkörökbe csoportosítjuk (pl. kel, keletkezik, keltezés, vagy angolban ever, every, vagy just, justice), és praktikusan a jelek is ennek megfelelően csoportosíthatók.

Jó példa a kínai írás.

Éppen mert a japán kanji gyakorlatilag ugyanez, átvették.

Az önállóan is jelentést hordozó karaktereknek köszönhetően kanji írással egy kínai és egy japán hellyel-közzel meg tudják érteni egymást a másik nyelv ismerete nélkül is.

A dolog nem 100 százalékos, mert az "átvétel" óta némiképp módosult egy-két tartalom.