Szerintetek mi lenne a reakciója egy ókori embernek, ha hirtelen a jelenkorban találná magát a szülővárosa romjai között?

"Mi a phallos történt?"

Viccen kívül... Azt hinné szerintem hogy valami látomása van, vagy varázslat történt. Biztosan bizonytalan lenne az emberekkel szemben. Az autók meg fények meglepnék, meg az is hogy az emberek milyen magasak meg milyen nyelven beszélnek, meg miket hordanak.

"nincs olyan hogy időszámitásunk után"

Ez most komoly?

Az időszámitásunk után nem azt jelenti hogy már vége mindennek, az időnek is, és azt már nem számolja senki se.

Azt jelenti, hogy veszünk egy eseményt, és onnantól számolunk, tehát a számitás megkezdése utánt jelenti.

A keresztény kulturkörben ez Jézus hagyomány szerinti születése, az iszlám világban Mohamed futása, megint más népeknél megint máshonnan számolják.

Ha akarnánk azt is mondhatnánk hogy Darwin után 209-ben vagyunk, ha 1809-től számolnánk.

Időszámítás szerintnek mondják, nem utánnak, de ne tereljétek el a témát, mert tök érdekes. Én is gondolkodtam már ezen. Szerintem vagy azt hinné, hogy az istenek közé került, vagy azt, hogy boszorkányok, varázslók közé. Nagyon megijedne, az biztos, és fix, hogy elmegyógyintézetben kötne ki szegény. Valaki lehet, hogy felismerné, hogy ókori nyelven beszél, de csak az ezoterikus lapok írnának róla és nem hinné el senki, hogy a múltból jött.

A járműveket szörnynek nézné, ahogy a Jöttünk, láttunk, visszamennénk c. filmben. :D

Sok filmnek, könyvnek a témája az időutazás, Mikszáth például Zrínyivel és a vele kirohant és elesett vitézeivel tette ezt meg az Új Zrínyiász című könyvében és a kezdeti furcsaságokon túl feltalálta magát mindegyik hőse, igaz tréfás hangulatú a könyv elejétől végig.

Azért voltak bonyodalmak, de bátor fickók voltak, meg a régen élt ember sem feltétlenül ostoba.

Én Arisztotelészre lennék kíváncsi, irtóra élvezné az öreg a modern technikát, mindent tudni akarna pontosan hogyan működik, el lenne képedve a technológiától, de azonnal rávetné magát a matekra, majd egy hét alatt kijárná az egyetemet.

Fordítva sem érdektelen elképzelni, a múltban mai középiskolás tudással a bölcsek bölcse lehetne az ember, ha meg nem égetnék máglyán félreértésből, vagy elképzelem, hogy egy nyolcadikos gyerek tanítaná a nagy hírű egyetemi professzorokat, esetleg Newtont, vagy a fizikusokat, kémikusokat, ha rendesen megtanulta az órán az anyagot.

Dávid Gyula mondta egyszer, hogy egy értelmesebb ókori görög ember simán megértené pl. a motor működési elvét, ha elmagyarázzák neki, csak azon csodálkozna, hogy hogy képesek a fém alkatrészeket ilyen pontosan megmunkálni. Viszont azt, hogy megnyomsz egy gombot és erre tőled több méterre felgyullad egy fény, azt varázslatnak tartaná.

A kérdésben szereplő ember meg valószínűleg azt hinné, hogy valami démonok közé került, vagy legalábbis az istenek valami idegen világba száműzték büntetésül. Nagy eséllyel megzakkanna a félelemtől.

Az ókori ember a maihoz hasonlóan sokféle. Volt buta, közönyös, érdeklődő, okos stb. És mind másképpen viselkedne. Eleinte hasonlóan, a meglepetés hatalmas, emberi agynak szinte felfoghatatlan. Minden azon múlik, kivel találkozik először. Ha egy buta emberrel, nem biztos, hogy túlélné. Vagy elmegyógyintézetben kötne ki. Ha egy magyarban, nem biztos, hogy túlélné. De akadna olyan, aki bizonyos idő után, bizonyos szerencsével (kivel találkozik) túlélné, felszínesen beilleszkedne, a valóságos helyzetet elfogadná de soha meg nem értené teljesen. Túl nagy a különbség (gondoljunk a mai idősebb generációra, amelynek sok tagja tartja elfogadhatatlannak és borzasztónak a mát).

A visszamenés egyszerűbb helyzet. Amiatt, mert az ember a fejlődésre ki van hegyezve, a visszafejlődést nem bírja. Így tehát egy mai ember az ókort elviselhetetlennek érezné, bölcs nem lehetne, mert megköveznék. Az akkori kemény életet meg csak rendkívül nehezen viselnék el és edződnének hozzá. Szóval visszafelé sokkal kisebb a variációs lehetőség. A beilleszkedésnek hosszú távon nincs esélye.