Lehet normális emberböl pszichopata? Vagy szociopata?

Ami az Amerikai pszichóban van (pláne a könyvben), az már egy nagyon-nagyon extrém eset. A főszereplőt nem lehet egyetlen "kategóriába" besorolni, ez a valós eseteknél is így működik legtöbbször. Vannak pszichopátiás, szocipátiás és borderline-os viselkedésjegyei is.

Aki szociopata (antiszocális személyiségzavaros), az súlyos beilleszkedési problémákkal küzd. Általában képtelen arra, hogy bármilyen érzelmi köteléket kialakítson más emberekkel, vagy hogy egyáltalán érezzen bármit is, például empátiát, szeretet, szégyent vagy megbánást. Emiatt folyamatosan új impulzusokat keres az életben, ami nagyon gyakran vezet a törvény valamilyen formában történő megsértéséhez. Gyakran agesszív és teljesen intoleráns másokkal szemben.

Egy pszichopatának nincsenek beilleszkedési problémái, sőt általában jobban teljesíten a munkahelyén, mint „normális” társai. Egy fokkal fejlettebb az emocionális életük, képesek szeretni és kötődni, de folyamatos hódítási vágy munkál bennük. Manipulálnak és kihasználnak másokat a saját előrehaladásuk/szórakozásuk érdekében, ám a szociopatákkal ellentétben ők pontosan tisztában vannak cselekedeitek súlyával, egyszerűen csak nem érdekli őket. Sokkal nehezebb diagnosztizálni. A legtöbb nagyvállalat CEO-ja egyébként mutat kisebb-nagyobb mértékben ilyen személyiségjegyeket.

Ezeknek a kialakulását főként genetikai hajlamhoz és gyerekkori traumákhoz kötjük.

A főnököm biztosan az :D startup CEO, bár már milliárdos árbevételünk van. Úgy gázol át hidegvérrel mindenkin ahogy tud.

Nem jó vezető.

Csak a környezete tartja féken, és azok az emberek akik megtanulták manipulálni. Mint pl én.

2 év alatt rájöttem hogyan tudok kiváltani belőle motivációt, hogy az én ötleteimet toljuk. Sokszor teljesen bullshit dolgokkal :D

Lehet én is pszichopata vagyok. :d bár én csak szeretnék az lenni. Szerintem egy hatalmas előny a társadalomban érzelmek nélkül törtetni. Legjobb dolog lenne a világon, ha nem kéne ennyit agyalni, meg gyötrődni a dolgokon.

A probléma az szokott lenni, hogy teljesen kiesnek a valóságból, és fékek nélkül nem tudják hol a határ. Emiatt gyakran vihetik akár csődbe a cégeket, vagy a hazugságok hálójában tönkretesznek embereket, akik kulcsemberek a cégnél.

A másik főnököm is pszichopata és autista is egyben. Ő lényegesen rosszabb, mert sunyi módon b..sz ki az emberrel.

Őneki biztosan vannak érzelmei, csak ilyen balf..sz módon, és torzult világképpel. Őt viszont nem lehet manipulálni, és nem lehet hatni rá sehogyan sem. Lényegesen okosabb, és ő az agy. Pillanatok alatt kettészar :D hálisten az első főnök a közvetlen felettesem, így vele sikerült jóban lennem.

Kemény dolog az biztos.

Igazából ez egy érdekes cél lenne. Olyan neurobiológia kezelést kifejleszteni, amivel előidézhető egy enyhe pszichopátia, fékekkel. Persze ehhez rendesen át kell huzalozni az agy érzelmi pályáit.

Lehet agyi interfészekkel, implantátumokkal elérhető lenne, szabályozható módon. Kikapcsolható érzelmek például.

Kérdés, hogyan szerezzek rá kutatási pénzt? :D

Aki pszichopata implantátumot szeretne, jelentkezzen nálam :)

Nem feltétlen. Ennek az a lényege, hogy genetikai hajlam egy százalékot ad(na) meg ha ismernénk pontosan a hátterét.

Tehát adott genetikai felépítés mondjuk 5x nagyobb eséllyel lesz pszichopata valaki. Ez színtiszta valószínűségszámítás.

Ugyanakkor semmire sincs 100% előrejelzés. Hajlamosítő tényezőkkel, ráható környezetben sem lesz mindenkiből pszichopata, és fordítva is így van.

Valaki extrém traumák hatására sem lesz pszichopata, még ha hajlamosító tényezői is vannak. Ráadásul ezek a mentális betegségek sokszor vegyítve jelentkeznek, szelektíven bizonyos tünetekkel.

Skizofrénia is rengeteg tudós, művész és költő esetében diagnosztizálható lehetne, akár agyi képalkotással... viszont a tünetek teljesen különálló spektkrumot mutatnak. Valakinél nagyrészt pozitív "mellékhatások" alakulnak ki, enyhe szorongással. Valakinél súlyos hallucinációk.

Hasonló a helyzet a pszichopatáknál is. Nem csak a kialakulás %-os, a hajlamokkal együtt, hanem maga a tünetegyüttes is nagymértékben eltérő.

Szerintem a #13-asban jól leírtam milyen egy átlag pszichopata.

Vannak érzelmei, de bárkin átgázol és manipulál könnyedén.

Megalomániával is párosulhat, hatalomvággyal, uralkodással, és hódítással.

Nem számít egyáltalán semennyire az emberi tényező a képletben. Nem jellemzi empátia, képtelen beleérezni magát az emberi helyzetekbe.

A kollégákat hidegvérrel hajszolja bele a hétvégi, éjszakai munkába, majd szúrja ki a szemüket alamizsnával. Hiába látszólag kedvel, ugyan úgy az az első, hogy megpróbál kib...szni veled, legfőképp anyagiakban.

Nincs jutalmazás, csak szimplán semmibe vétel, hülyének nézés, és kontrollvágy.

Ő csak és kizárólag azért alkalmaz téged, hogy az ő sikerét növelje, az ő pecsenyéjét süsse. Az ő szarát lapátolod, és fel sem merül, hogy neked is jó legyen, vagy támogassa a sikereidet őszintén barátságból.

Ő csak akkor ad, ha cserébe el is vár valamit. Csak akkor jutalmaz, hogyha manipulálni akar. Ha a kezedet nyújtod, a karodat is elveszi. Minden kapcsolata érdekkapcsolat.

Jellemző még az érzelmi instabilitás, hangulatemberség. Adott esetben rá tudod lelkesíteni dolgokra, más esetben meg teljesen illogikátlanul b...szik ki veled, vagy olyan emberekkel, akik a szekerét tolják évek óta. Gyakran zsarol, fenyeget és büntet érzelmileg.

A fék általában nem tőlük jön, hanem a higgadt üzlettársaktól, akik fékezik nehogy Hitlerré váljon az illető. Kb amikor emberséget, empátiát látsz tőlük, az olyan mintha egy kézikönyvből olvasná fel ("How not to be Psychopath for Dummies"). Ezt nagyon könnyű lebuktatni, és általában elmegy a kedved az egésztől és tudod, hogy csak egy mézesmázos álca az egész.

Ha ezt megnézzük, akkor tökéletes üzleti cápák és cégvezetők. Politikusok, vezetők szerintem kivétel nélkül hordoznak ilyen jellemvonásokat.

#18.

Láthatólag komoly ellenérzéseket táplálsz a főnököd iránt. A teljesítményorientált beállítottság nulla empátiával, és az emberek eszköznek tekintésével viszont még nem egyenlő a pszichopata állapottal. Egy pszichopatát csak a törvények és a lehetséges következmények lánca köt meg, és csak akkor derül ki, hogy nem standard állampolgár, amikor eltépi azt. Esetleg néha-néha kibújik belőle mikor nem látják, majd miután engedett a vágyainak, visszadugja a nyakát ismét a láncok közé. A kettő közötti különbség, hogy az egyik addig fogja vissza magát, amíg egy bizonyos határt átlépő inger nem éri, a másik viszont nem ennyire etikus, ő az intelligenciájához mérten észrevétlenül éli meg a vágyait, nem halmozza a benne lévő feszültséget, hanem adott ponton levezeti.