A gének tényleg befolyásolják a matematikai képességet?

A genetika egy alapot ad az összetett kognitív képességeknek.

Minden erre épül, de a fejlődés, tápláltság, kognitív képességfejlesztés az ami aztán meghatározza.

Az agy zseniális szerkezet és a plaszticitásnák hála még huszonéves korban is képes hatalmas fejlődésre. Szorgalommal és motiváltsággal abszolút humán érdeklődéssel is bele lehet vágni egy mérnök szakba. Az agy képes rá, kb nincs lehetetlen ilyen tekintetben.

Vén fejjel 23 évesen iratkoztam be... összeadni is alig tudtam, mert humán és művészeti vonalon mozogtam.

Aztán ahogy fokozatosan fedeztem fel a matematikát, megláttam benne a szépséget, így sikerült megértenem. Végül lediplomáztam és mérnök lettem.

A legjobb dolog ami történt velem az az egyetem és a természettudományos képzés. Mintha hosszú évek homályából ébredtem volna fel. Összefüggéseket értettem meg, képleteket, a világ működését. Fejlődött a logikám, szélesedtek az ismereteim minden téren.

Mindezt úgy, hogy 5 évvel az érettségi után iratkoztam be, annak idején kettes voltam matekból és gyűlöltem. Egyszerűen butának tartottam magamat és beletörődtem, hogy esélyem sincs megérteni a világot.

Hálistennek volt lelkierőm végigcsinálni.

Az agy mindenre képes, viszont szorgalmat és kitartást rettentő nehéz belé csiholni :)

Vannak genetikai alapjai, de mindenki fejleszthető egy bizonyos szintig! Diszkalkuliások is.

[link]

Súlyos diszkalkuliás 14 évesen tanulja azokat a kétjegyű összeadásokat, amikben átvitel van.