Mit jelent a szalondráma szó és mi jellemző ezekre a művekre?

A naturalizmus szó a francia nature ('természet', 'természetes') szó származéka. A stílusirányzat zászlóbontása az 1880-as Zola-tanulmányhoz köthető, de már az 1870-es évek Zola-regényeiben is kimutatható jelenléte. Hatása nagyjából a 20. század '20-as évekig terjed (háborús regények). Nem tudjuk eldönteni, hogy elterjedése milyen mértékben köszönhető a vele szimbiózisban együtt élő szecessziónak. Az mindenesetre új vonás, és az avantgárd felé mutat, hogy a szerzők először elméletileg körvonalaznak egy művészetfelfogást, egy alkotói módszert, majd ehhez próbálnak alkalmazkodni.

A taine-i társadalomtudomány-felfogást Zola A kísérleti regény című tanulmányában próbálta az irodalomra alkalmazni (1880). Értekezésének összegzése: a lélektant az élettannal, a szépirodalmat a dokumentumszerű leírással azonosította, ok és okozat között gépiesen szükségszerű összefüggést tételezett föl, s a jellemet kizárólag az öröklésből és az életkörülményekből vezette le. A pontos ábrázolásra való törekvés kihívása (extenzív totalitás) elvettette vele a tipikust és a típust - ám ő maga is csak ezzel a két realista eszközzel volt képes alkotni. A naturalista esztétika zsákutca, még ha Zola meg is engedte, hogy a mű a taine-i három elv mellett még megjelenítheti a szerző egyéniségét is.

Az öröklődés, a lélektan és a tudományos rendszerezések eredményeit megismerő, attól bátorságot kapó irányzat a természetesség, természethűség jelszavával kívánta a realizmust meghaladni. Az egyedi dokumentálásával, a pontos adatokkal akarták kikerülni a típust és a tipikust, olyan témákat, életkörülményeket és-viszonylatokat is részletezve mutattak be, amelyek eddig nem estek az ábrázolás látómezejébe. Jellemző az alantas képek aránytalansága, a köznapok nyelvének fonográfszerű rögzítése, az indulatok, a szenvedélyek, az ösztönök előtérbe állítása. A naturalizmus soha nem lett önálló stílusfejlődési tendencia, a realista ábrázolást színezte - s újította meg. A 19. század végén nálunk is meghonosodó művészi törekvés, a valóságábrázolás lehetőségeit a dokumentumszerű leírásban látta. Nyomaival Móricz prózájában találkozhatunk.

A szalondráma tehát a naturalizmus keretein belül lett divatos.