A rómaiak hogyan tudták legyőzni a hírhedt makedón falanxt?

Nem falanxt, hanem falanxot...

Ennek az a magyarázata, hogy Nagy Sándor idején még nagy hangsúlyt fektettek a szárnyakon lévő lovasságra, azaz a derékhadat (a tulajdonképpeni falanxokat) oldalról lovasságok védték. A falanx ugyanis nem valami mobilis egység, a katonák külön-külön gyengén vannak felfegyverezve (és páncélozva), az egész erejét a lándzsaerdő adja, de ez csak a falanx egyik oldalán ütőképes, a falanx oldalról és hátulról eléggé sebezhető. Sőt, ha az ellenség át tudja karolni a falanxot, és oldalba vagy hátba támadja, akkor gyakorlatilag kártyavárként hullik szét az egész harcrend, és egyszerűen lekaszabolják egyenként a katonákat.

A római manipulis harcmodor viszont pont az ellenkezője volt ennek, igen mozgékony, rugalmas harcrendet állítottak fel, akik minden oldalra tudnak harcolni, a harc alakulásának megfelelően könnyen tudnak alakzatokat átszervezni. (Megjegyzendő az is, hogy a rómaiak pont a hoplita-falanx harcmodor ellenszereként hozták létre a saját manipulus harcmodorukat). Emellett ők a közelharcra voltak "szakosodva", nem pedig lándzsaerdő mögé bújtak.

Amikor a római légiók szembekerültek a makedón falanxokkal, akkorra már a makedónoknál háttérbe szorult a lovasság alkalmazása a szárnyakon, valamiért ezt elhanyagolták, így a mozgékony római légiók egyszerűen oldalba kapták és úgy pusztították el a phalanxokat.

A rómaiak igyekeztek megtörni a falanxot és a hajítódárdán (pilum) kívül erre más eszközeik is voltak.

Hajítógépeket is használtak és nem csak várostromkor. A bombardok és katapultok építése roppant komoly matematikai és mérnöki tudást igényelt, olyannyira, hogy belopoietika néven már az ókorban önálló tudománnyá vált. A kifejezés a belosz (repülő lövedék vagy ennek kilövésére alkalmas eszköz) és a poietike (valaminek a készítése) görög szavakból keletkezett.

Így látható, hogy a görögök is használták már, de ebben a fegyverkezési versenyben a rómaiak jobbak voltak.

A szétugrasztott, megtört falanx alakzatot már nehezen lehetett újra felvenni, amíg a rómaiak mozgékony formációi ellenben még bizonyos védelmet is nyújtottak ahogy azt fentebb már jelezték.

A falanxban a szárnyak erejétől függött leginkább a zárt rendek fenntartása, ezért a szárny számított a csatarend kitüntetett helyének. Ha a sereg egyes főrésze (a két szárny és a közép) különböző néptörzsekből és külön parancsnokság alatt állt, többször megesett, hogy az egyik rész győzött, míg a másikak pedig vereséget szenvedett. Középen álltak a hopliták, a nehézfegyverzetűek, a szélen meg a lovasság.

Nagy Sándor megszüntette a hagyományos phalanx elrendezést, és a döntő támadás súlyát a makedón lovasságra helyezte át.

A makedón csatarendnek már csak két része volt, azaz a támadást vezető jobb- és a védekező balszárny. A jobb szárnyon könnyű gyalogság (agriani íjászok) álltak, mellette balra a nehéz és könnyűfegyverzetű makedón lovasság; ezek után a balszárny felé következtek a nehézfegyverzetű sorgyalogság (hopliták), a szövetséges és thesszáliai nehéz lovasság, valamint a paeoniai könnyű lovasság.

Az ütközetet a könnyű gyalogság kezdte meg a vonal elé vonulva; ezután következett a macedón lovasság rohama; a lovasságot követték a hopliták és a balszárny lovasságának támadása, szintén ferde vonalban.

A rómaiak taktikája és fegyverzete sokat változott az idők folyamán, így erre egy linket ajánlok, amiből választ kaphatsz a kérdésedre konkrét csaták lefolyásával, benne a falanx legyőzésével és sok más dologra, ha ennyire érdekel ez a téma.

[link]

Azok számára, akiket nem érdekel annyira a téma, hogy átböngésszék az adott linket, leírom, hogy nem sikerült egyből felülkerekedniük a rómaiaknak a görögökön.

Pyrrhos kétszer is megverte őket, de csa kőkemény csatákban, olyannyira, hogy az a

csata, mely után a „pyrrhosi győzelem” kifejezés született, ami olyan győzelmet jelent, melynek ára értéktelenné teszi a kivívott eredményt. Állítólag Pyrrhos maga mondta Asculum után: „Még egy ilyen győzelem, és elveszítjük a háborút.”

Később azonban a rómaiak tanultak a hibáikból és sikerült többször is döntő győzelmet aratniuk a falanx fölött.