Az álomvilág vagy a nappali világ az igazi világ?

Álomban egy egyszerű próba, hogy megfordulsz 360 fokot - és ilyenkor általában egészen más helyre kerülsz.

Ezek után már gondolom, magad is tudsz válaszolni a kérdésedre.

Elég kevés olyan álmom volt, ami másnap ugyanott, ugyanúgy folytatódott, míg a nappali életemmel eléggé meglepne, ha nem így lenne.

Így számomra elég egyértelmű a döntés.

De nem így egy LSD-tripen átesettnek.

Olvass egy kis Philip K. Dicket.

A tudatállapotok hierarchikusak- egy embernek egy napon belül is változik a szint, ez tapasztalható. Pl. Más tudatállapot szinten vagy, ha figyelsz egy matematikai levezetésre és más amikor elbambulsz, mert fáradt vagy, nem jön a busz. Álom során bejárjuk az ébrenléti tudat alatti tudatállapot szinteket: ásványi, növényi, állati szintek. "Mélyen aludtam, mint a kő, álomtalanul"- írja egy helyen Franz Kafka. Az ébrenléti tudat is többszintű, l. fenti példát.

Buddha tanítása arról szól, hogy ebből az egyébként illuzórikus (nem illúzió, hanem illuzórikus!) ébrenléti tudatállapotról "feljebb lehet ébredni" (szintén több fokozatban)

Buddha: a Felébredett

a szanszkrit budh (felébredni, megszabadulni) gyökből

buddha-tudatállapot: ez a legmagasabb- fokozatok FELETTI állapot.

"Etimológiailag a kifejezés a szanszkrit bodhi (ejtsd: bódhi) és citta (ejtsd: csitta) szavak kombinációjából jön létre. A bódhi felébredést vagy megvilágosodást jelent. A csitta a szanszkrit cit gyökből ered, jelentése: tudat, elme vagy tudatosság. A bódhicsitta így "felébredett/megvilágosodott tudat"-nak fordítható."

#4:

Szép, szép.

De ennek a tudatállapotnak a valódi (nem csak képzelt) létezését csak akkor tudom maradéktalanul elhinni,ha ehhez mérhető agyi eltérések (agyhullámokon kimutatható különbségek) tartoznak.

"csak akkor tudom elhinni,ha ehhez mérhető tartoznak"

Igen. A tudomány amit leír, ahol tart, és amit mérni tud az csak az igazság. Az "ÚT, az Igazság, az Élet" pedig leröhögve, letagadva, lepontozva a gyakorin (figyeld meg, hogy otrombán tuskómód lepontozzák a válaszaimat. Ez a divat ma a majmoknál)

Érthető is, mert mi így nevelkedtünk, materialista létszemlélettel, amit mérek, amibe a fejemet be tudom verni, az van, amit nem, az nincs. Amit régebben a világhírű szovjet- majd később brit kutatók sok pénzért kikutatnak, az az igazság. Csak annyi és csak úgy változik, ahogy a tudomány épp tart és leírja.

A sajátutamhoz (svadharma) ennek pedig semmi köze. Az saját tapasztalaton nyugvó - az "én" munkája, tevékenysége. A sajátúton semmit nem kell elhinni, tapasztalni és megvalósítani, realizálni kell.

Wad - addig elfogadható, melyet az álom- és ébrenléti tudatállapotokról írtam? Ehhez még csak annyit kell tenni: megfigyelni a saját tudatállapot-változásaimat - ezek nem akaratlagosan váltanak! nem tudok akarattal a mélyálomból a non-rem és rem közt lépegetni, váltani.

Ébrenléti tudatnál az 'akarat' működik, noha nem sokszor nem tudatosan (pl akarni kell hogy fekvésből horizontálisba felkeljek, de nem nagyon gondolunk erre, csak hogy hol a kávé) - Szerintem az ébrenléti fázisokban meg lehet figyelni és célszerű keresni azt, amely- mi az, ami a metafizikai éberséget fokozza, mi az, ami 'altatja'

Én is úgy gondolom, ahogy Wadmalac.

Ezért aztán eléggé zavar, hogy ha ezt valaki nem feltevésként, ami még bizonyításra vár - hanem tényként írja le.

"Igen. A tudomány amit leír, ahol tart, és amit mérni tud az csak az igazság. Az "ÚT, az Igazság, az Élet" pedig leröhögve, letagadva, lepontozva a gyakorin (figyeld meg, hogy otrombán tuskómód lepontozzák a válaszaimat. Ez a divat ma a majmoknál)"

Kedves barátom, a tudomány nem arról szól, hogy TE személyesen miben hiszel.

Egy drogos belőve is érezheti magát sebezhetetlennek, halhatatlannak, istennek, mégsem az.

Az, hogy te egy magasabb tudatállapotúnak érzed magad, az nem több egy szubjektív érzésnél, amíg ez valamilyen formában nem mérhető.

Igen, a tudomány ilyen. Nem esik térdre attól, hogy valaki csak úgy hisz valamiben.

Aki meg ezt nem tudja megemészteni, annak meg kell elégednie az ezotéria rovattal.

"a tudomány nem arról szól, hogy TE személyesen miben hiszel."

Akkor pontosítanék:

Nem arról írtam, mit hiszek, és nem a tudomány létezését/fontosságát kérdőjeleztem meg. Nyilván munkámban, életemben is használom az eredményeit.

Sőt, a tudomány és művészet kapcsolatával, mint interdiszciplináris gondolkodási területtel még foglalkozom is külön.

Mást kérdőjeleztem meg:

Az lenne a dolgom, azért élek, hogy álmélkodjak milyen nagy felfedéseket tesznek a tudósok?

Az életútról, az "én"-ről, az akaratról, a tapasztalásról, a tudatállapot szintjeiről, a szellemi megvalósításról, a realizáció lehetőségéről írtam.

Erre ennyi időt tudtam biztosítani, a kérdezőnek nem tudom, hogy tudtam-e segíteni, szerettem volna (azért voltam a gyk-n).

Köszönöm a válaszokat a beírásaimra.