1848-49-es szabadságharcban miért nem használtak vadnyugati colt-ot vagy egyéb ismétlő lövésre képes fegyvereket? (vagy lehet hogy használtak? )

Most pontosan nem tudom, mikor találták fel a hatlövetű coltot, de 1848-ban nem hiszem, hogy olyan nagyon el lett volna terjedve.

A Honvédségben egyébként súlyos problémát okozott a lőszerhiány, sok csatát azért vesztettünk el, mert egyszerűen nem volt mivel lőni (többek között a döntő vereség a temesvári csatánál is ezért következett be...). Gondolj bele, ha még a régi elöltöltős puskákba sem volt lőszer, mi lett volna ismétlőfegyverekkel?

A háború nem úgy működik ám, mint a Call of Dutyban, hogy mész a pályán, és mindig van lőszer a semmiből. A valóságban ez komoly anyaországi hátteret, pénzt, ipart, egyéb infrastruktúrát (szállítás stb.) feltételezett, no és szervezettséget. A Honvédség ezek közül, amit felsoroltam, mindnek híján volt! Csak így utólag gondoljuk azt, hogy a szabadságharc egy sikertörténet, valójában semmilyen anyagi háttér, ipar nem állt mögötte, még a tábornokok között is súlyos széthúzás volt, és katasztrófális volt a szervezettség. Olvass bele Görgey tábornok emlékirataiba, ott leírja, hogy sokszor azért voltak fontos csatákban lőszer hiányában, mert nem volt képes megoldani a sereg a lőszer szállítását, ami viszonylag egyszerű dolog kéne, hogy legyen... Viszont mindig elakadt a saját zsebüket tömködő aktakukacok miatt.

Szóval még a legalapvetőbb, elöltöltős fegyverekkel sem tudtak a katonák lőni a harctéren, nemhogy még coltokkal... Hagyjuk már.

Kérdező, szíveskedj bemutatni az információid forrását!

Én úgy tudom a Colt Dragon-t csak 1849-ben mutatták be.

*

Ábrándozni lehet. Érdekes lenne elképzelni, hogy egy időutazó a Karib-tengerben búvárkodva összeszed egy nagy láda aranyat, fegyvert lőszert vásárol. Egy gyors hajóval még időben érkezik.

Érdekes lenne elképzelni, hogy Petőfi Sándor két füstölgő colttal kergeti a kozákokat, de más a valóság.

Abban az időben nem volt internet, évekbe telt míg egy találmány híre messzire eljutott.

Korrekció. Az 1849 -es évszámot én egy fegyverekkel foglalkozó könyvből vettem. A Wikipedia szerint 1848-ban már volt.

A többi állításomat fenntartom.

"Lehet, hogy meg sem érdemlik 1848-49-es nagyjaink a megemlékezést ha még ennyire sem voltak képesek ill. még azt sem tudták, hogy a háborúhoz pénz kell. :("

De tudták, hogy a háborúhoz pénz kell, viszont a pénzt elég nehéz volt előteremteni. Igazából megérdemlik a megemlékezést, mert még így is a semmiből teremtették meg a Honvédséget, ami azért elég jól helyt állt a nehézségek ellenére is. A Habsburgokat mi kiűztük az országból 1849 tavaszára, úgyhogy ez a teljesítmény mindenképpen dicséretet érdemel.

Az más kérdés, hogy ennek ellenére a valóságban nem olyan szép és jó volt minden, mint ahogy azt a nemzeti emlékezet utólag kiszínezi.

Nem volt akkor még elterjedt, nem rendszeresítették még az osztrák hadseregben sem ezeket (amiből a honvédség is "kinőtt"). Nem tudatos döntés eredménye volt a forgótáras fegyverek mellőzése, hanem egyszerűen nem voltak beszerezhetők, illetve nem is ilyenekben gondolkodtak, és az ellenfelek sem voltak ezzel felszerelve. Ezt számon kérni az akkori kormányon vagy a Honvédelmi Bizottmányon kb olyan, mintha mondjuk az 1946-os francia hadseregen kérnénk számon, hogy nem rendelkezett atomfegyverekkel.

(Egyébként előfordult forgótáras pisztoly 1849-ben is, nagyon ritkán).

Hogy kit tart tiszteletre érdemesnek az ember, az a saját döntése, mindenesetre a honvédséget úgy kalapálták ütőképes hadsereggé, hogy közben a szervezettebb, jobban felszerelt és jobban kiképzett császári csapatok folyamatos visszavonulásra késztették. Modern tüzérséget tudtak felállítani úgy, hogy korábban nem volt magyar kiegészítésű tüzérségi egység a Habsburg Monarchiában, a huszárság könnyűlovas fegyvernemként is bevethető volt csatalovasságként, és a gyalogságot is úgy kellett többféle elemből megszervezni. És ezeket a nagyobb egységeket (hadtestek, hadseregek) olyan tisztek vezették elég jól, akik korábban nagyságrendekkel kisebb egységeket (sem) vezényelhettek - békeidőben. Szóval a körülményekhez képest elég jól felszerelt, kiképzett és irányított hadsereg volt a honvédség, és felesleges lenne számon kérni rajta olyan technológia hiányát, ami az osztrák és az orosz hadseregnek sem volt meg.

Az 1. válasz elég értelmetlen, az időnkénti lőszerhiánynak semmi köze nem volt az ismétlőfegyverek hiányában. A felhozott temesvári csatáról annyit, hogy 1. a magyar tüzérség fogyott ki a lőszerből a tüzérségi párbaj közepén, nem a gyalogság 2. ez nem az általános készlethiány miatt következett be, hanem a csata előtt még főparancsnok Dembinski a lőszer jó részét elküldte Arad felé, hogy megkezdhesse a visszavonulást, míg az akkor kinevezett új főparancsnok, Bem inkább csatába bonyolódott a császáriakkal.