Ki érzi még úgy, hogy hasonló kort élünk, mint amit Ray Bradbury utópisztikus 451 Fahrenheit című regényében vizionált? Meddig maradhatnak fent a könyvek?

Én is úgy érzem, és ez az érzésem az idő múltával erősödik.

Az a helyzet, hogy már negyven éve is nagy volt a kvázi analfabéták száma. Persze az akkori média hülyítő módszerei egészen más indíttatásúak voltak. A "rendszer" igyekezett száz százalékosan egy(!) irányba terelni a médiát, ami többé-kevésbé sikerült is. Emellett ugyan deklarálták a "kulturális élet" fejlesztését, de az igen erősen "be volt sínezve".

(Amúgy sok-sok igazság volt a - propaganda célú, ámde igaz - nyugat/USA "kulturális életének" fikázásában.)

Ezt tapasztalhatjuk - kb. a nyolcvanas évek végétől - a "saját bőrünkön" is. Egy időben, - úgy a kilencvenes évek elején - sokan naivan azt hittük, itt az aranykor, a sajtó,- szólás,- és még kitudja milyen szabadság kora.

Ehelyett mi történt? Még az a kevéske - egyébként "felső vezérlésű" kulturális élet is gyorsan elsüllyedt a szennyáradatban. (Persze kellet a népnek cirkusz a kenyér mellett. :DDD) És amikor már azt hittem nincs lejjebb... Volt. És még úgy tűnik lesz is.

Szóval borzasztó relatív ez a megjegyzésed: :D

"Ezelőtt 30 évvel a kulturális életre sokkal nagyobb igény volt."

Ja. Az legalább a "magasröptű" Dallas volt. :D Jockey Ewing-al az élen... :D

Meg a hasonló sorozatok, Isauráról már nem is beszélve.

A szomorú az, hogy az ilyen szintű műsorok jelentik a minőséget, mondjuk egy "Mónika show" (és hasonló förmedvények) ellenében. Régóta nem nézek tévét, (azaz nem ülök elébe nézni) de ami kiszivárog felém belőle attól hányingerem van. Sajnos a környezetemben vannak olyanok akik ezzel gyilkolják az értelmüket, lelküket... Így én is meg-meg kapom a szennyáradat némi löttyenését.

Rendben. Nagyon egy oldalról közelítettem meg a témát. Csak a butító részéről, ami - érzésem szerint - nem is szándékos, nem a hatalom, hatalmak előre megfontolt szándéka szerinti, csak az (átlag) ember - kispolgár gyarlóságából fakad.

A folyamat spontán, és önerősítő. (Pozitív visszacsatolás :D) A kispolgár a "kulturális moslékba" születik, arra szocializálódik, tehát neki moslékra lesz igénye. De nem is akármilyen moslékra, hanem egyre "moslékabb" moslékra! Tudjátok, mint a reklámok hallárézása: egyre többet!!! egyre jobban!!! még olcsóbban!!!... és kérdezze meg kezelő orvosát, hogy van a gyógyszerésze a használati utasításától...

Na ezen a szinten már könnyen megvezethető masszává válik a banda... akarom mondani a plebsz... pardon a NÉP.

A démosz, akinek uralmát nyögi a ... démosz, azaz a nép.

("A démosz (görög δῆμος) a (köz)nép, község, valamely vidék lakosainak összessége. A Kr.e. 6. században közigazgatási egység az athéni államban.") :D

Innen: [link]

Demokrácia - népuralom? :DDD

("Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.[7] A legtöbb közismert "demokrácia" közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.")

Ebből: [link]

Az átlagpolgár egyre szűklátókörűbb lesz, ezért egyre kiközösítőbb, ugyanakkor egyre könnyebben "megvásárolhatóvá" válik. Ezért mindenre kapható...

STB...

dellfil

Ps.: Bocs a hosszadalmas off miatt.

Én azt mondanám, inkább csak arról van szó, hogy a népbutítás technikai eszközei hasonlítanak jobban a könyv víziójára, mint régebben.

A kultúra nincs pusztítva, csak a rá való igény nincs forszírozva. A könyv világa egy kifejezetten kemény diktatúra, a mai világ meg inkább egyre nagyobb szabadságot ad, hogy önszántadból tedd azt, amire a könyv társadalma kényszerítve van.

Nagyon sok mai jelenség köszön vissza Huxley Szép új világában is. A kasztrendszert és az államilag támogatott drogfogyasztást leszámítva szinte minden.

Szerintem abban az antiutópiában sokkal több ijesztően jellemző mai vonást lehet találni.

"...a mai világ meg inkább egyre nagyobb szabadságot ad, hogy önszántadból tedd azt, amire a könyv társadalma kényszerítve van."

Így igaz. :) Egyetértek, én is ezt akartam megfogalmazni a posztom vége felé, csak nagyon kacifántosra sikeredett. :D Elveszett a lényeg, mert az érzelem, nem pedig az értelem vezette a kezemet a billentyűzeten. :D

dellfil

A kultúra hanyatlása és a könyvek visszaszorulása között természetesen van összefüggés, de nem összemosandó a két dolog, mert nem egészen ugyanazok a tényezők. A legfőbb tényező az érzékszervekért vívott médiaverseny, hogy minél harsányabb ingerekkel bombázzák az embereket, így próbálva megragadni a figyelmüket. Emiatt az emberek ingerküszöbe lecsökken, és az olvasás unalmasabbá válik, viszont sokkal veszélyesebb következmény, hogy a szórakozás minden formája egyre felületesebb lesz. A szenzoros túlterhelés egyébként legaljasabb és soha be nem vallott célja a tudatalatti programozása (elsősorban a reklámokra gondolva).

A döbbenetes az, hogy a médiának tökéletes alibije van az egészre:

1. Én csak próbálok nézettséget szerezni, hogy rentábilis legyek (ÉS PERSZE SZÍNVONALASABB MŰSOROK GYÁRTÁSÁT engedhessem meg magamnak), és ehhez kell kellően harsánynak lennem sajnos.

2. A reklámok azért alkalmaznak ultradurva szenzoros túlterhelést, mert a reklámidő sokba kerül, így minél gyorsabban kell "átadni az üzenetet".

3. Azért azt közvetítem, amit, mert ERRE VAN KERESLET. Én a nézőért vagyok! (De közben ugye azért nem baj, hogy pénzt is keresek, MINT MINDEN VÁLLALKOZÁS?)

Ugyanakkor a mozgóképnek van egy alattomos "könyvgyilkos" hatása is: az ember képzelőerejét, belső képalkotó képességét gyengíti. Mintha mindig helyettünk emelnék fel a nehéz dolgokat, és egy idő után semmit nem tudnánk felemelni. A képalkotást a média magára vállalta. Megintcsak sokkal veszélyesebb és általánosabb következmény, hogy nem csak az olvasás élvezetességére, hanem az egész élet eredményességére kihatással van, ha egyre inkább KÉP-telenek vagyunk.