Tényleg igaz, hogy Nagy Sándor egész hadjárata alatt versenyzett az idővel?

Valóban érdekes a dolog (szerintem ez jobb szó erre, mint az, hogy furcsa). De attól, hogy ez történt, nem kell mögé összeesküvés elméleteket gyártani.

Mindenesetre az a kérdés lehet, hogy megérne egy misét, hogy a makedónok hódították-e meg a Perzsa Birodalmat olyan gyorsan, vagy pedig a Perzsa Birodalom esett szét hirtelen és látványosan. A kettő persze összefügg (ezért a valóságban nem is lehet külön vizsgálni ezeket). Azt akarom ezzel mondani, hogy nem biztos, hogy egyedül Nagy Sándor érdeme volt a nagy hódítás (persze a hadvezéri érdemeit és képességeit nem akarom kétségbe vonni), de szerintem ugyanúgy benne van ebben a dologban az is, hogy a Perzsa Birodalom ekkor már egy korhadt építmény volt, ami attól darabjaira szakadt, hogy rá szállt egy lepke... És azt is fontos megjegyezni, hogy a hódítás nem egyedül Nagy Sándor érdeme volt.

Persze utólag úgy tűnhet, hogy versenyzett az idővel, mintha az lett volna a sorsa, hogy hirtelen hódítsa meg a fél világot, még a halála előtt... De azért lássuk be, ahogy te sem tudod, hogy mikor fogsz meghalni, ezt Nagy Sándor sem tudta előre :) Ha még élt volna 70 évet, a hódítást akkor is ugyanúgy pár év alatt vitte volna véghez, mint ahogy az történt... Az más kérdés, hogy sok makedónnak nem tetszett, hogy a barbárok életmódját kezdte átvenni, perzsa feleségei voltak stb., ezért megmérgezték.

Egyrészt, Róma még nem volt olyan nagy hatalmi tényező ekkor még (a Kr. e. 4. században), mint később. Vagyis a görögöknek és makedónoknak nem volt annyira szem előtt, hogy érdemes legyen meghódítani. Ennyi erővel mondhatnád Kárthágót is, vagy akármelyik nagyobb királyságot a Földközi-tenger partvidékén. Róma még nem emelkedett ki, még Itáliát sem hódította meg teljesen ekkor... Szóval anakroizmus amit állítasz, a későbbi Róma alapján írod, amit írsz...

A másik ok, hogy a perzsákat támadták, az volt, hogy a Perzsa Birodalom egy hatalmas nagy keleti birodalom volt, rengeteg területet, várost foglalt magában, itt húzódtak a nagy kereskedelmi útvonalak kelet felé. A görögöknek és a makedónoknak a birodalom meghódítása temérdek kinccsel ígérkezett (mesés kincsek voltak felhalmozva az ősi nagyvárosokban, Babilonban stb.), de ami ennél is fontosabb volt, hogy ebben az időben a hellének gazdaságilag akartak terjeszkedni, az iparuknak piac kellett, nem véletlen, hogy Nagy Sándor birodalmában egész messzire keletre telepedtek le görög kolóniák, amelyek még évszázadokkal később is megvoltak, és kereskedtek. Tehát a kereskedelmi útvonalak, piacok szerzése motiválta őket elsősorban.

Lehet, hogy Róma évszázadokkal később nagy birodalom lesz, de Nagy Sándor idején még csak egy kicsi itáliai hatalom volt, mondhatni jelentéktelen. A 300-as években a Perzsa Birodalom volt a mesés, hatalmas, zsákmánnyal, gazdagsággal stb. kecsegtető birodalom.

És az sem elhanyagolható szempont, hogy a perzsák a hellének ősellensége volt, bennük volt a vágy, hogy "megfizessenek" a korábbi perzsa agresszióért.

Viszont abban igazad van, hogy a makedón phalanx ekkor érte a fénykorát, vagyis az akkori világ legütőképesebb hadserege valóban Nagy Sándoré volt. De ezzel szemben a római manipulus-harcmodor is ekkor virágzott... Szóval az érdekes kérdés lenne, hogy ha az akkori makedón és római hadsereg összemérte volna az erejét, akkor ki győzött volna. Ezt a kérdést sok görög-római történetíró fel is tette utólag.

Egyébként olyannyira nem volt a hellén világ látóterében Róma ekkor még, hogy amikor a rómaiak megtámadták Kr. e. 270 körül (tehát 50 évvel később!) a dél-itáliai görög városállamokat, akik Görögországból meghívták Phürroszt magukhoz hadvezérnek, hogy Phürrosz, aki addig nem sokat tudott a rómaiakról, mikor először meglátta római hadrendet, azt mondta, hogy "nem is olyan barbár a harcmodora e barbároknak". Vagyis kb. azt hihette korábban, hogy ezek a rómaiak biztos valami szedett-vetett barbár csürhe. Semmit nem tudott róluk.

De még arra is válaszolok, hogy a rómaiak miért nem vették át a makedón hadi taktikát, vagy phalanx-rendszert.

Egyrészt azért, mert a rómaiak sem nagyon foglalkoztak a 300-as években a makedónokkal (kb. a két civilizáció párhuzamosan volt egymás mellett, nem sok kapcsolat volt közöttük). Eleve, a makedónok korábban jelentéktelen balkáni királyság voltak, csak Philipposz idején erősödött meg, és ugyanilyen jelentéktelen volt Róma is korábban. Egymással nem sok kapcsolata volt a két államnak.

Másrészt, a görögökön keresztül lehetett volna kapcsolat, viszont Róma ekkor még abszolút nem foglalkozott a Földközi-tengerrel, tehát a földközi-tengeri küzdelmekbe sem folyt bele. Róma ekkor még csak a környékbeli itáliai népekkel háborúzott, és ez le is kötötte az erejét, vagyis egy elszigetelt kis hatalmacska volt. Ezzel szemben a görögök össze-vissza kereskedtek a világban.

Nem is volt sok kapcsolat a görögök és rómaiak között, ami volt, az is az etruszkokon keresztül (mert az etruszkok kereskedtek a görögökkel, és az etruszkokon keresztül érte a rómaiakat is ilyen-olyan görög hatás).

A másik ok, hogy a rómaiak nem vettek át a makedónoktól semmilyen haditechnikai újítást, az volt, hogy a két civilizáció hadserege más társadalmi alapokon nyugodott. A manipulus-hadsereg előtt a rómaiak is hoplita harcmodort alkalmaztak (amit az etruszkoktól vettek át az etruszk királyok korában - az etruszkok meg a görögöktől vették át). Viszont olyan társadalmi változások zajlottak le Rómában a köztársaság első időszakában, hogy a hoplita harcmodort felváltotta a manipulus harcmodor. Ennek az az oka, hogy amíg a hoplita harcmodorhoz jól felszerelt katonák kellenek (csak a társadalom elitje engedhette meg magának a hoplita-fegyvert), és ez azért volt baj Rómában, mert ők annyit háborúztak, hogy a társadalom egészét fel kellett fegyverezni. Ezért a társadalmat felosztották vagyon szerint öt csoportra, és aszerint, hogy ki melyik vagyoni csoportba tartozott, úgy kellett magát felszerelnie. Vagyis a római seregben voltak gyengén felszerelt egységek, voltak erősebben (a gyalogságon belül), és a gazdagok pedig lovas harcosok voltak (mert ez volt a legdrágább fegyvernem). A sereget pedig manipuluszokra osztották, ami bizonyos egységeket jelent. A lényeg, hogy az egész azon alapult, hogy ki milyen vagyoni háttérrel rendelkezik a társadalomban.

Ez a hadsereg Rómában nagyon hatékony volt a köztársaság virágkorában. A makedón-féle phalanx pedig alkalmatlan lett volna a római viszonyokra (ennek a mélyebb hátterébe nem akarok belemenni, a lényeg az, hogy mivel a rómaiaknál az egyszerű köznép alkotta a hadsereg törzsét, akiknek magukat kellett felfegyverezni, a phalanx-féle harcmodor egy ilyen militáris társadalomban nem működött volna).

És volt egy gyakorlatiasabb ok is: a római katonák nem szerették a tömött phalanxokat, a harci taktikájuk a mozgékonyságon, a kisebb katonai egységek (manipulusok) összehangolt hadműveletein, manőverein alapult. Ilyen szempontból igazából a római sereg fejlettebb volt, mint a makedón. Ezzel szemben a makedón phalanx egy lomha, hatalmas, óriási embertömeg volt, és ez teljesen más harcmodor, mint ami a rómaiakat jellemezte. A római sereg az egyéniséget, az egyéni bátorságot díjazta, a makedónok pedig a tömeg erejében bíztak, az egyedüli makedón katona nem volt olyan jól felszerelve, és nem is harcolt olyan jól. A másik, hogy a rómaiak a közelharcot szerették, a makedónok pedig abban bíztak, hogy a lándzsáikkal távolról leszúrkálják az ellenfelet. Más harcmodor ez a kettő.

De ami a legfontosabb: a rómaiak nem nagyon találkoztak a makedónokkal, így értelmetlen is azon vitázni, hogy miért nem vettek át semmit, amikor a kettő civilizáció között nem nagyon volt kontakt.

"Szerintem a rómaiak tudatosan nem engedtek magukról bizonyos információkat áramoltatni"

Ez nem volt tudatos. Leírtam egyébként az előző hozzászólásomban, hogy azért nem foglalkoztak a görögökkel, mert a környező itáliai népekkel (etruszkokkal, szabinokkal és más italikusz népekkel háborúztak szüntelenül). Ezzel szemben a görögök a Földközi-tengeren kereskedtek, de ők is háborúztak egyébként egymás között állandóan. A két civilizáció között ezért nem nagyon volt kapcsolat, Róma befelé fordult, csak Itáliával törődött, a tengeri népekkel nem.

"Ez elég érdekes, hogy a görögök ennyire nem ismerték a Római hsrcmódort, amikor gyakorlatilag egy keskeny tengerszoros (Otrantói-szoros) választotta el őket egymástól."

Dél-Itália ekkor még nem volt Róma része, mint ahogy fentebb írtam. :D Rómához Nagy Sándor idején még csak Latium, Etrúria egy része és a szabin területek tartoztak.