Mit gondoltok az Avatar című filmben a Na'vi-k társadalmával szimpatizálók ilyen irányú kritikájáról?

Az emberek szinte egyöntetűen a Na'vi-kat pártolták a filmben, míg az embereket gonosznak állították be.

Valaki írt egy külföldi fórumra egy monológot, amit akár a tábornak is mondhatott volna a film végén. Mi a véleményetek róla?

[link]

"Nem érjük el a farkasok erejét. Nem halljuk meg, hogy egy szöcske 5 méterre tőlünk repül a dzsungelben. Nem tudunk az ágakon sétálni, anélkül hogy megcsúsznánk vagy leesnénk. Nem tudunk idegi kapcsolatba lépni állatokkal, hogy elviseljenek minket. Nincs ilyen kapcsolatunk egy bolygó méretű istenséggel, hogy utasításokat kapjunk egy barátságtalan környezetben való túléléshez.

Ne legyenek illúzióitok, a testünk gyenge, de az elménk és a lelkünk nem az. Nem vagyunk gyengék amiatt, mert páncélban harcolunk. Nem vagyunk gyávák amiatt, mert távolról lőjük le ellenségeinket. Nem vagyunk gonoszak amiatt, mert használjuk a pusztítás erejét. Ez csak kiegyenlítés. Valahol a bolygón lévő élőlények középmezőnyében helyezkedünk el, és majdnem minden az életünkre tör.

Látod ezt a kalapácsot? Ez egy szerszám, egy fegyver, egy eszköz. Ezzel a kalapáccsal a világ legfélelmetesebb dolgaival szálltunk szembe és győztünk. Ezzel a kalapáccsal falvakat, városokat, metropoliszokat, civilizációkat építettünk. Ezzel a kalapáccsal uralmunk alá fogtuk a tüzet, az acélt, a villámot, hogy a mi céljainkat szolgálja. Gépeket építettünk, járműveket és fémtitánokat, hogy megszelidítsük a vadont. Beharcoltunk magunkat a világban elfoglalt helyzetünkbe. Mindezt azért tettük, hogy gyermekeinknek egy biztonságosabb helyet teremtsünk. Ha van is ennél jobb módszer, nem kaptunk róla információt.

Ne beszélj nekem a 'morális integritásról'. Láttam nálatok dühöt, irigységet, vallási túlkapásokat, bujaságot, nemtörődömséget, és a megbocsájtás hiányát. Semmi rossz nincsen a természetünkben, ami a tiétekben ne lenne jelen.

Végtére nem vagyok jobbak Na'vik.

És az a gyengeségetek. Nem csak vakok és süketek vagytok a világra, még díjazzátok is a tudatlanságot. Abban hisztek, hogy hátrányotokra büszkének kell lenni, nempedig sajnálni azt.

Nem kell a sajnálkozásod Idegen. Áradozol a természethez való kapcsolatodról, az ösztönös bölcsességedről, de mit értél vele?

Hol vannak mérnöki csodáitok? Felfedező utazásaitok? Mély belátásotok az univerzum természetébe? Legalapvetőbb állapotunkban, amikor még mi is úgy öltöztünk, ahogy ti, olyan helyeken laktunk, ahol ti, úgy vadásztunk, ahogy ti, és úgy éltünk ahogy ti, többet tettünk a puszta túlélésnél. Csodákat építettünk. Hatalmas utazásokat tettünk. Eposzokat írtunk. Ti nem.

Oly büszkén beszélsz a koponyádból kilógó csatlakozóról, miközben észre sem veszed hogy az csak egy zsinór, és te báb vagy. Az a kicsi, amit elértél az istennőd bölcsességének tulajdonítod, ami viszont nem más, mint az őseid hangjai, amik örökké visszhangoznak. Az istennőtök a múlthoz láncol titeket, pórázon tart, hogy ne lehessetek többek majmoknál alig fejlettebb lényeknél, civilizációtok egy szomorú paródia amiből hiányzik az a szikra, amitől többre vihetnétek.

Azért utaztunk el világotokba, hogy nyersanyagokat gyűjtsünk. Cselekedeteitek akár visszavernek minket, akár elvesszük tőletek ami nekünk kell, az eredmény ugyanaz. El fogunk menni a nyamvadt bolygótokról, hátrahagyva titeket. És ezer év múlva sem fogtok semmit se változni ettől a másik bolygóval való kapcsolatfelvételtől. A fáitokon fogtok maradni, vadászva prédátokra, összekapcsolódva istennőtökkel, amíg a napotok ki nem ég, és a világotok meg nem hal.

És a sírjaitok felett, a csillagok hozzánk fognak tartozni.