Babits Mihály Recitativ címő versének elemzését valaki leírná nekem?

Babits Mihály - A Recitativ című kötet

A Recitativ című kötet első részének darabjait (Fogaras című verscsoport) a száműzetésként megélt fogarasi évek élményei ihlették. A szellemi élet véráramából való kirekesztettség szomorú, melankolikus hang formájában tör elő. Szinte mindegyik vers az egyéni léthelyzet keserűségéről tanúskodik.

Azonos motívumkörbe tartozó vers a Levél Tomiból, a Spleen, a Téli dal és az Egy szomorú vers. Az utóbbi három példája Babits önértékelésének, önmeghatározásának. A kötet második része az Intermezzo címet viseli. A versek témája vegyes; híres vagy inkább hírhedt verse a Játszottam a kezével, amelyet játékos, szerelmes enyelgése ellenére a háborús hisztéria Babits ellen fordított.

Spleen: (ang.); a XIX. században jelentkező, a romantikára jellemző világfelfogás; az élet értelmében és értékében való kételkedés, a boldogság elérhetetlenségének érzése, kiábrándulás, lemondás, pesszimista szemlélet jellemzi. Legjelentősebb képviselői: Byron, Puskin, Musset, a magyar költészetben: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor (a Felhők-korszak dalaiban), Vajda János.