A szovjetunióban volt, aki el tudott bújni?

"A világ egyik legnagyobb országa volt, mi lett volna, ha vki mondjuk kimegy a tajgára, öngondoskodik, elvan, akár 3-4 család összeáll, lett volna esély, hogy ne találják meg, nem?"

Hát azért a tajga nem épp az a hely, ahova csak úgy kimegy az ember magától, és szépen öngondoskodik. Ha ott nincs meg a túléléshez szükséges tudás (amit az őslakosok tudnak), akkor elég hamar fel lehet ott dobni a talpad. Nem éppen egy barátságos vidék az, és nem véletlenül lakatlan a jó része a mai napig. Ha ott nincs pontos ismereted a helyi viszonyokról, nem tudod, honnan szerezz be ivóvizet és élelmet, nem tudsz védekezni a hideg ellen, akkor elég hamar ott hagyod a fogad.

Meg nem mellesleg, oda azért el is kell jutni. Ez ma sem egyszerű, de akkor még kevésbé volt ez. Ez nem úgy működik, hogy kisétált Moszkvából, és a tajgán találta magát, hanem többezer kilométert kellett addig utazni. Tegyük fel, hogy sikerült kikeverednie Moszkvából, és nem kapták el. Vonatra nem nagyon ülhet, mert ott egyből megfogják. Autóval sem mehetne, mert egyrészt az is komoly felkészülést igényel (nem minden autó bírja azokat a körülményeket, főleg úgy, hogy még rendes út sincs arra), másrészről pedig a Szovjetunióban voltak belső "határellenőrzések" is, vagyis papírok nélkül nem nagyon tudtál átmenni az ország egyik végébe a másikból. Itt meg ugye egy olyan személyről beszélünk, akit köröztek, tehát az első ellenőrzésen megbukott volna. Maradt volna a gyalogszer. Azért többezer kilométert gyalogolni az hosszú hónapokig tartott volna. Komoly túrafelszerelés nélkül bele se lehet vágni, és még akkor mindig nincs élelme, mindig nincs ivóvize, amikre azért csak szükség van. Ezeket honnan szerzi be? A Moszkva környéki településekről? Ott meg megint csak ott a hatóság. Azért emelem ki a Moszkva környéki településeket, mert csak a Moszkvai terület nevű régió akkora mint fél Magyarország, és akkor még sehol sincs a tajga.

Az ötlet felvetésként nem rossz, de a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen lett volna.

Egy érdekesség: Egy jetikről szóló könyvben olvastam hogy a Szovjetúnióban kivégeztek egy jetit mert nem állt be a Vörös Hadseregbe. Na jó, persze az a jeti lehetett egy olyan ember is akinek a testét genetikai betegség (farkasember szindróma) miatt szőr borította és a kiközösítés miatt bujdosott mindenki elől. Vagyis a betegsége miatt akár legálisan is felmenthették volna az alól hogy a nagy -izmus egyik alkatrésze legyen. Ebből kitalálható hogy nem volt könnyű elbújni. Ahogy itthon sem tudunk bujdosókról. Csak olyanokról akik a szoci munkahely mellett tanyájukon is gazdálkodtak és az utóbbiból jól éltek. Nekem is van egy rokonom aki így élt és ma is ott él a tanyáján, persze ma már a kötelező munkahely nélkül.

A mai Oroszország területén is lehet látni eldugott tanyákat a nehezen megközelíthető vadonban, némelyiken ma is él valaki. De valószínű a diktatúra idején az ott élőknek munkahelyük is volt, akár idehaza. Idehaza is voltak tanyák még a Bakonyban is. De az ott élők épp úgy beálltak a téeszekbe vagy más kötelező munkahelyre mint más. Vagyis "kettős életet" éltek, a diktatúra árnyékában egy olyan életmódot is folytattak amitől szabadnak érezték magukat.

Volt egy kiállítás a mai primitív kultúrákról és ezekből hét, nyolc a Szu területére esett.

Az oroszok 'csukcsának' hívják ezeket a primitív vadakat és valóban nem lehet velük mit kezdeni.

Talán titokban kerestek náluk menedéket, de inkább az ellenkezője eshetett meg, legalább is Szolzsenyicin szerint, aki arról írt, hogy a szökött lágerrabokat feladták, mert heringet kaptak érte cserébe és a deportáltakat ezért 'héring' néven nevezték.

Gondolhatod, hogy a hatóság sem volt teljesen ostoba, amennyire lehetett és érdemes volt, azért próbálták őket ellenőrizni.