Hogyan lehetett volna megmenteni a 5-dik században a Nyugat-Római birodalmat?

Sehogy. Olyan társadalmi és gazdasági átalakulások voltak a késő-antik korban, amelyek azt eredményezték a Nyugat-Római Birodalomban, hogy egyszerűen nem volt gazdasági erő az mögött, hogy fent tudják tartani a hadsereget. A társadalom egyre inkább földművelésre rendelkezett be, visszaszorultak vidékre, a városok elnéptelenedtek, a kereskedelem is visszaszorult, a provinciák elzárkóztak, a helyi közösségek önellátásra rendezkedtek be. Ez egy hosszú folyamat volt, és nem lehetett neki gátat szabni. Keleten megmaradt a városias jelleg és a kereskedelem is, mint ahogy korábban, ott a gazdaság húzóereje továbbra is a földközi-tengeri hajózás volt. Nyugaton viszont a földműves, önellátó gazdálkodás nyert teret egyre inkább. A járványok, háborúk miatt egyébként is csökkent a népesség, és egyre nyomorúságosabb körülmények között élt.

Ehhez járultak még egyéb fontos körülmények, mégpedig pl. a barbár germánok beözönlése, akiket nem lehetett katonailag megállítani, és akik elég nagy területeket hajtottak ellenőrzésük alá. Egy ideig föderatív királyságok jöttek létre, és elismerték a római császárokat uralkodójuknak (elvileg egyébként az 5-6. század folyamán is elismerték), az 5. századtól azonban mindegyik germán király a saját érdekei mentén kezdett el politizálni, és nem érdekelte őket konkrétan az, hogy mit akar a római császár... Ezekkel szemben Róma egy idő után semmit nem tudott tenni, mert mint írtam, nem állt már olyan gazdasági háttér rendelkezésre az ókori körülmények között, amely biztosítani tudta volna az állandó, ütőképes hadsereg fenntartását.

Így igazából elodázni egy-egy tehetséges hadvezér el tudta a bukást, de nem lehetett elkerülni, mert a folyamat, amit fent leírtam, mindenképpen ahhoz vezetett, hogy az a nagy terület politikailag nem tudott együtt maradni. Túl sok volt a széthúzó erő, az integráló erő meg túl kevés.

Az előzőhöz hozzátenném, hogy szerintem a kereszténység felvétele tette be a kaput a Római Birodalomnak.

A felhalmozódó negatív erők mögött valójában ez állt, meghasonlott magával a Birodalom, csökkent a katonáskodás becsülete és vonzereje, nőtt a bürokrácia, stb...

A barbár áradat ereje meg ugye abból állt, amit akár a hunok, a mongolok esetében is megfigyelhetünk, hogy az erős barbár nép magával sodorja a többit és nő az ereje, mint a lavina.

A hunokkal szemben a Katalaunum -i csatában még helyt tudtak állni, mert Rómát is támogatták hatalmas létszámú barbár szövetségesek, például a gótok egyik fele itt, a másik fele ott küzdött és nagyjából kiegyenlítettek voltak az erők.

Később azonban a Rómát támogató egyéb népek is közelebb kerültek a kereszténységhez és elvesztették harciasságukat, hasonló folyamatok játszódtak le részben náluk is.

A bürokrácia és egyfajta hanyatló gazdaság, ma talán gazdasági válságnak neveznénk, - adta hozzá az alapot.

"Később azonban a Rómát támogató egyéb népek is közelebb kerültek a kereszténységhez és elvesztették harciasságukat"

A gótok már keresztények voltak a catalaunumi csata idején, ez a dolog a kereszténységgel nem ilyen egyszerű, ahogy te gondolod. A kereszténységnek mint államvallásnak, és egy nép harciasságának nincs ilyenfajta köze egymáshoz, ahogy leírod, tehát attól egy nép nem lesz kevésbé harcias, hogy kereszténnyé lesz.

Persze volt hatása a kereszténységnek a birodalom sorsával kapcsolatban, de sokkal bonyolultabb ez, összetettebb folyamat ennél, mint ahogy leírod.