"Csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert"- vallotta Móricz. Miért igaz ez a Hét krajcár esetében is?

Régen olvastam a Hét krajcárt, arra emlékszem, hogy meghalt benne valaki, talán egy anya. Már nem emlékszem, mert azóta soha többé nem akartam elolvasni, és nem is olvastam, mert annyira szomorú volt.

Hát, ugye a halál itt is megjelenik. Meg, igazából bármit ír az ember, mindig van benne valami olyan, ami másnak rossz.

Például:

- ha a gazdagokról ír valaki könyvet, akkor a szegények szomorúak lesznek, mert nekik semmire sincs pénzük, a gazdagoknak pedig mindenre.

- ha a szegényekről, akkor abba bele kell írnia a nyomort, éhezést, halált, betegségeket.

- ha beteljesülő szerelemről, akkor a szinglik sírni fognak, amiért nekik nincs még meg az igazi.

- ha beteljesületlenről, akkor meg amiatt lesz szomorú a mű.

-stb.

De az idézet szerintem arra (is) vonatkozhat, hogy csak arról szabad, arról kell írni, ami rossz, hogy így felhívjuk a figyelmet. Ha éhínség van, akkor az éhínségről kell írni, hogy a társadalom észhez kapjon.