A király azon hívei a muhi csatánál akik feláldozták magukat hogy Béla el tudjon menekülni tudták hogy meg fognak halni?

Egyrészt más volt a halálhoz való viszonyuk, mert hittek a mennyországban, méghozzá nem úgy, mint a mai ember, hanem _tényleg_. (Tehát kb. úgy, ahogy a mai ember mondjuk az evolúcióelméletben hisz.) Másrészt két lehetőség van:

- Elfutsz és cserbenhagyod a királyod. Ekkor lefejeznek, a családodtól elveszik a nemesi címet, birtokokat, mindent.

- Meghalsz a királyodért a tatárok nyilai által. Ekkor te ugyanúgy halott vagy végeredményben, de a családod becsülete, pozíciója, hatalma, vagyona megmarad, sőt lehet, hogy még kapnak is újabb birtokot a királytól hálából a te önfeláldozásodért.

Tudták, hogy jobb hősként meghalni, mint a tatárok által szégyenteljes módon halálra kínoztatni.

A Lehel kürtje mondáját ők is ismerték: "Szolgám leszel a másvilágon".

Arról is értesültek, hogy bántak a tatárok az orosz fejedelmekkel, akik nem tudtak megegyezni abban, hogy ki legyen a fővezér: Gúzsba kötve deszkák alá fektették őket, és rájuk ülve ünnepelték e győzelmet, amíg az orosz fejedelmek minden csontja össze nem törött.