Van olyan ágrajz, ami az összes nyelvcsaládot hitelesen vezeti le?

Nem.mert nem minden nyelv rokona a másiknak.pl

az uráli nyelvfa nem rokona az indoéurópainak. S vannak nyelvek,amelyeknek nincs más nyelvrokona.pl görög,albán,baszk.

"Oké, hogy finnugor meg indoeurópai meg ilyenek, de ezek egymáshoz képest hol helyezkednek el egy ágrajzban?"

Egymás mellett. Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy a varangyos béka és a mocsári nőszirom hol helyezkednek el egymáshoz képest a rendszertanban. Az egyik állat, a másik növény. Az indoeurópai és finnugor nyelvek nem rokonai egymásnak. Nincs közös pontjuk az ágrajzban.

Nincs közös pontjuk? Dehogy nincs.

Csak itt be van minden durva kategóriákba sorolva. Mely szerint két kategória létezik: az egy nyelvcsalád, meg a semmi közük egymáshoz. A valóság árnyaltabb. A hitelesen bizonyított nyelvcsaládok protonyelvei sem a semmiből keletkeztek, legfeljebb nem látunk mélyebbre 5-6 ezer évnél. Az, hogy mi kerül össze egy nyelvcsaládba, az attól függ, milyen szoros határnál (szigorú elvek szerint) húzzuk meg a nyelvcsalád kategóriát. Ha ezen a szigoron picit is tologatunk akármelyik irányba, akkor pillanatok alatt fák esnek széjjel, vagy fák kerülnek közös ágra. Ha árnyaljuk a helyzetet, és kell árnyalni, akkor meg kell tudni különböztetni, mely nyelvcsaládoknak garantáltan semmi köze egymáshoz, és melyek, amik elég nagy valószínűséggel közös tőről származhatnak.

Rengeteg ilyen elgondolás létezik nyelvcsaládokat egybekötő fákról, és ezek sokat változtak az elmúlt száz év folyamán. Ezekből ki kell tudni szűrni az őrült vadhajtásokat, és megnézni, mi a legtöbb olyan rész, amiben a legtöbb kutató és tudomány napjainkban egyetért.

A világ összes nyelvét most nem akarom példázni, de a számunkra érintettekről elmondom, mik körvonalazódnak. A feltételezett makronyelvcsaládok közül van a Nosztratikus makronyelvcsalád, a miénk, (amiben mi és az indoeurópaiak is benne vannak.) Ez nem igazán lesz bizonyítható, annyiban maradtak, hogy szétvágták két nagy ágra: az afroázsiaira (pl: arab) és az eurázsiara (amiben mi is vagyunk). Ezeknek feltételezések szerint lehetett közük egymáshoz, de mindenképpen elsőként válhattak szét. Aztán utána leválhatott még a dravida, grúz és egyéb kisebbek... Marad a szűkebb értelemben vett, és egyben elfogadottabb ág: az "eurázsiai".

Az eurázsiai gyakorlatilag az indoeurópai, uráli és (a tágabb értelmű) altáji nyelvcsalád hármasát jelenti, plusz néhány paleoszibériai apróságot, egészen az eszkimókig. Ezen nyelvcsaládok legalapvetőbb dolgai rendre közösek, ezt bárki könnyen észre veheti. Akik a nyelvcsaládnál mélyebben kutatnak, azok ma már ennél mélyebben kotorásznak, ennek a hármasnak a "nem bizonyítható, de erősen feltételezett" közös eredetén már nem szoktak vitázni, legfeljebb valaki ezt vagy azt még hozzátenne. Ez a hármas a "magja" az egész nosztratikus elméletnek.

Korábban ugye az volt, hogy urál-altáji. "Turáni népek" Ezek szorosabban, és az indoeurópai távolabb. Ma már egyenlő távolságra helyezik őket. Az urál-altáji abban áll közelebb egymáshoz, hogy a nyelvtani logikája azonos. Pl. hangrendegyeztetett toldalékok egymásutánja. És az alapszókészletben is hatalmás átfedés van, mivel ezek a sztyeppei törzsek, népek folyamatosan keveredtek. Nyelvek összeolvadtak. Ez így igaz, de ettől függetlenül mégis csak volt egy korai szétválás. Az idoeurópai nyelvek első megközelítésre nagyon másak, mert eltorzultak. De ha megnézzük a keleti ágat: az indoiránit, annak már a tipológiája is hasonlít, és a legalapvetőbb szavai/ragjai is számunkra felismerhető formájúvá válnak.

Ezekre az "erősen feltételezhetően" közös eredetű nem pedig utólag átvett szavakra írok példát:

ki? (magyar) kuka? (finn) kim? (török) ki? (perzsa) qui? (latin) ken? (eszkimó) kin? (jukagir)

én (magyar) men (türk) man (perzsa) me (angol) minä (finn)

-m személyjel ige- és birtokragozásnál mindenkinél!

te (magyar) sinä (finn) sen (török) to (perzsa) tu (francia) du (német)

-t/d vagy -sz ragozásnál is: csinálod/csinálsz

ő (magyar) o (török) u (üzbég) u (perzsa) on (szláv)

ősi kettesszám -k

ősi többesszám -t

ősi helyhatározó -n on/en/ön/ban/ben/nál/nél in (angol)

múlt idő, befejezettség -t/d

csinál"t" (magyar) gemach"t" (német) kar"d" (perzsa) shimashi"ta" (japán) facu"t" (román) yap"tı" (török)

létige:

vol- (magyar) olla (finn) ol (török) bo'l (üzbég) bosh- (tádzsik)

múlt időben:

voltam, voltál, volt (magyar-uráli)

oldum, oldun, oldu (török-altáji)

budam, budi, bud (perzsa-inoeurópai)

név (magyar) naam (perzsa) nimi (finn) name (angol)

water (angol) wete (protouráli)

hal (magyar) kala (finn) balik (török) kalu-kalugniuktuk (eszkimó háló-halászni) kalis (óorosz) kálos (protoIE) hwala (ógermán-nagyhal) whale (angol-bálna) k>wh mindig angolban

félni (magyar) pelätä (finn) per (protoIE) fear (angol)

...

Ha majd rajzolok egyszer (újabb) fát, vagy találok vmi normálisat, küldök. A sok neten lévőből ki lehet szűrni, hogy azok az összekapcsolások, amik szinte minden elméletben szerepelnek hitelesebbek, és valószínűbbek, amiket csak egy-egy helyen látsz, azok vadhajtások. A régebbi, 50 évvel ezelőtti ábrákat is inkább félre kéne tenni. Egyszer már rajzoltam egyet sok ezer nyelvvel és sok nyelvcsaláddal, de azon már igazítani kéne ezt-azt, szóval azt hanyagolnám...

Tudósok között részletekben megy a vita: Besoroljuk-e a koreait az altáji alá, vagy külön egyenértékű ág legyen az eurázsiain belül. Vagy közelebb áll-e az uráli-jukagir-eszkimó egymáshoz, mint mondjuk az uráli az altájihoz. A problémákba az is belejátszik, hogy mindig egy irányban szétágazó faszerkezetekben gondolkodunk, miközben egy nyelvnek két gyökere is lehet, ha két nyelv azonos súlyban olvadt eggyé. Tehát fa helyett bonyolult hálórendszerben gondolkodni helyesebb lenne. Bizonyos távol-keleti nyelveknek van egy altáji rétege, de van egy senki nem tudja milyen egyéni gyökere is.

Makronyelvcsaládoknál mélyebb szinten is akadnak elméletek szépen, de az már tényleg tudománytalan. Azért elmélkedni sosem árt...