Mit jelent az : ÖNTRANSZCENDENCIA fogalma?

Ez egy pszichológiai szakfogalom. Bevallom, nem ismertem, de segítettem neked megkeresni. Itt van egy tanulmány, kezdd el olvasni, első fejezetből kiderül (elég jól leírja amúgy, érthetően):

[link]

Mivel minden embertudományban gyakorlatilag mást jelent, kérlek, először írd meg, melyik tudományágban mozogsz, amikor ezt a kifejezést szeretnéd értelmezni!

Nagyon röviden a filozófiában önmeghaladást, önmagunkon való túllépést, túllendülést jelent, az erkölcsfilozófiában használják újabban ezekkel a jelentés-tartalmakkal. Aki képes önmagát meghaladni, az képes az erkölcsösségre. Bővebb válasz az én meghatározásom az öntranszcendenciáról: "Öntranszcendencia: A rosszravivő kényszereink (pl. a hamis önbecsülés ösztönös kényszere, hétköznapi megfogalmazásban: a hiúságunk, a túlzott, hamis önbecsülésünk, a gőgösségünk, az önhittségünk, de ugyanúgy az eltúlzott élvezet-szerzési vágyunk, a lustaságunk és az elvtelen könnyebb út keresése stb.) elleni küzdelmünk. Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, a divatos meghatározás szerint az önmagunkon való túllendülés fogalma: Mára a hivatalos filozófia arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán. Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”

De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben.

De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek ennek, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. És mivel szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre, az öntranszcendencia lényegében az önámítási kényszerünkön, az önámításunkon, hétköznapi nyelven a gyarlóságunkon való „túllendülést”, az önámítási kényszerünk „megtagadását” jelenti. Lényegében tehát az öntranszcendencia valóban erkölcsi ugrást, többletet jelent a korábbi állapothoz képest.

Üdv Harcz László