A magyarokra lehet azt mondani, hogy szlávok (genetikai alapon)?

Hát persze. Rólunk mindent el lehet mondani, hiszen se öntudatunk, se önérzetünk, se összetartásunk, se nemzettudatunk. Bármilyen jöttment belemagyarázhat és módosíthatja az őstörténetünket, a származásunkat, hiszen semmi jelentősége, a származásunknak pedig ugye "soha nem is volt".

Mi igazából kínai-török-finnugor-ázsiai-hunzsidók vagyunk, meg minden amit akarsz.

Czeizel Endre, gyurcsány nyugosztalja, írta "Magyraság genetikája" c. könyvében, hogy a magyar lakosság egyes etnikai csoportjai (palócok, székelyek, kunságiak...) kivételével fő tömegében genetikailag erősen rokonok a szlávokkal.

Hát, szerintem nem. Én (szlovákként) ezt tagadom. Szerintem a magyarság szalmaláng-hőzöngő viselkedése viccesen gyerekes a szláv makacssághoz képest. De a logika mást mond: a honfoglalók a Kárpát-medencében jelentős szláv tömegeket találtak, ezeket nem kirtották, hanem beolvasztották.

A magyar nyelvben a hatvan százalékos szláv szókészlet egy teljesen légből kapott adat, valójába húsz százalékot se ér el, a magyar nyelv szókészletének legnagyobb alkotója a köztörök, kb. ötven százalékos részesedéssel. A dolog pedig kölcsönös volt, a szlovák nyelv is rengeteg magyar szót vett át. Csak hogy a hasamra üssek egy párat topanki = cipő, suchna = szoknya, cizmi = csizma, pest = barlang kostol (kolostor) = templom, komin = kémény, ruza = rózsa, kovu (kovács) = fém, slovo = szó, taska = táska, dvor = udvar, král = király, vojvoda = vajda, beránek = birka, gazda = paraszt, seno =széna, somár =szamár, potok = patak, vrabec = veréb, pality (pálinka) = égetni, meraty =mérni, oraty= aratni, stb, reggelig sorolhatnám.

Főleg főneveket, persze.

"reggelig sorolhatnám"

Nem kétlem, hogy vannak szavak, amit a szlovákok a magyarból vettek át, de ezeket szerintem kicsit túltoltad, egy nagy részük eleve szláv, a topanki, a pest, a szlovo, a dvor, a potok, seno, más szláv nyelvekben is így van. A rózsát a latinból, a királyt meg kolostort a németből vették át tőlünk függetlenül (mivelhogy más szláv népek is megtették)

A kérdésre válaszolva: nem. Közép-európaiak vagyunk genetikailag, mint az itt élő szlávok is. Más szlávok (oroszok, lengyelek, bolgárok, macedónok) meg mások genetikailag.

> Ezek alapján lehet azt mondani, hogy genetikailag a magyarok is a szlávok közé tartoznak?

Nem. A genetikai rokonság vizsgálata sokféle szempontból lehet hasznos, érdekes, de a szlávság lényegét nem genetikai jellegzetességek adják, hanem a kultúra, a nyelv, a szokások, stb… Egy-egy nép kultúrájának kialakulásában számos szempont van, hogy milyen tájon él, mondjuk milyen éghajlati viszonyok között, földművelésből él, állattenyésztésből, vagy iparból, hogy síkságon él, hegyekben, vagy éppen tengerparton. Természetesen az is meghatározó, hogy milyen más kultúrák szomszédságában él, milyen a kapcsolata a környező népekkel. Más szokások szerint, más vallásban hívő, más életmódot folytató, más politikai, történelmi háttérrel rendelkező népeknél más világkép, értékrend alakul ki, és ez az, ami meghatározó egy nép identitásában. Igen, vannak genetikai szempontok is, pl. egy néger akármennyire perfektül beszél magyarul, akármilyen jól főz babgulyást, akármennyire jól táncol kalotaszegi legényest, akármennyi verset tud, akármilyen jól ismeri a történelmünket, és legfőképpen akármennyire magyarnak tartja magát, aki képes akár az életét áldozni a magyarokért, attól még ki fog lógni a sorból.

Azt is látni kell, hogy egy-egy kultúra nem egy zárt világ. A környező kultúrák hatással vannak rá, és ő is hatással van a környező kultúrákra. Át tudunk egymástól venni szavakat, szokásokat, technológiákat, ételeket, de ezek mindig valamilyen szűrt formában történtek, volt amiről úgy gondoltunk a magunkévá tudjuk tenni, be tud épülni a mi kultúránkba, és volt, amit kizártunk, mert idegen volt a mi kultúránkban. Időben tehát a népet meghatározó kultúra változik. Ötszáz éve nem volt paprikás krumplink, meg se paprika nem volt még, se krumpli. A mai magyar néptánc is jó, ha pár száz éves múltra tekint vissza. Ami a lényeg, hogy ezek a változások fokozatosan, lassan, mondjuk úgy természetesen, organikusan történtek meg, és minden népnél az adott nép már meglévő kultúrájához alkalmazkodva. A románoknak, a lengyeleknek, a franciáknak, a németeknek sem volt pl. se krumplijuk, se paprikájuk, mégis egészen máshogy épültek be ezek az új növények az adott nép gasztronómiájába.

Az apai nagyanyám cseh származású volt. Ez azt jelentené, hogy én 75%-ban vagyok csak magyar? Nem. 100%-ig magyar vagyok, mert az anyanyelvem minden szava megegyezik a más magyar anyanyelvűek szavaival, mert magyar ételeket eszek, magyar zenét hallgatok, magyar történelmet és irodalmat tanultam, Magyarországot tekintem hazámnak. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ne szerethetném a pizzát, vagy ne tetszhetne mondjuk egy balkáni zene, vagy akár egy angol könnyűzenei szám. De az biztos, hogy nem hogy 25%-ban nem vagyok cseh, de 2%-ban sem, mert ez nem genetikai kérdés.

Hogy most mennyi szót vettünk át másoktól, meg mennyi szót vettek át tőlünk, igazából az is lényegtelen. Ez az adott kor divatja szerint megtörténhetett, de különösebb jelentősége nincs szerintem, a népi kultúra ennél jóval mélyebb, stabilabb, és nem is biztos, hogy racionálisan jól analizálható elemekre épül.

De még a kulturális különbségek is lehetnek néha lényegtelenek. Sok erdélyi faluban különösebb probléma nélkül élt együtt magyar, román, cigány. Igen, megtartották a saját identitásukat, kultúrájukat, megvolt a saját esküvői szokásuk, a saját táncuk, a saját vallásuk, a saját ünnepeik, stb…, mégis tudták, hogy ugyanannak a közösségnek a részei, és ha nem is feltétlenül kedvelték egymást, de alapvetően tiszteletben tudták tartani egymás kultúráját úgy, hogy ragaszkodni tudtak a sajátjukéhoz, és félre tudták tenni ezeket a különbségeket akkor, mikor a közösség, a falu érdekei úgy kívánták meg.

Lehet összemosni dolgokat, hogy „hát ugye olyan, hogy magyar, nincs is, mert mindenkinek a felmenői között vannak németek, szlávok, zsidók, stb…, és annyi betelepülés volt itt a történelem folyamán, hogy nincs is már olyan, hogy magyar”. Aki ezt mondja, az nem tudja, hogy mit jelent egy néphez tartozni, mi adja egy nemzeti identitás igazi lényegét, és nagy valószínűséggel nem is igazán akar jót nekünk.

"Olvastam valahol, hogy az ősmagyar nyelvbe bejövő új szavak kb 60%-a szláv nyelvekből jön (többségében a csehből és a szlovákból, de rengeteg jött például az ukránból is.)"

Hadd mondjam el, hogy egy ismeretterjesztő előadáson az egyik nyelvészettel foglalkozó professzor éppen erről beszélt, amit a Kérdező ír. Lehetett kérdezni tőle az előadás végén.

Kb. ez hangzott el: a magyarok és a szlovákok, szlávok együtt éltek, élnek. Magyarországon, a tudományegyetemeken léteznek szláv nyelvvel foglalkozó intézetek.

Feltéve azt, hogy az együtt élő népek egymásra kölcsönösen hatnak, kérdezném: a szlovák vagy szláv egyetemeken léteznek-e magyar nyelvvel foglalkozó, ún. magyar intézetek? A professzor azt válaszolta, nem tud ezekről. És láthatóan elgondolkodott.

Vagyis: a kérdező első gondolatsorából(is) kiindulva a kérdező utolsó mondatára a válasz: nem.