Szerintetek van értelme ennek az eszmefuttatásnak?

"A valóságunk a fantáziánk"

Ez így nem igaz. Mert akkor téged is én találtalak ki. Márpedig te nem a fantáziám szüleménye vagy, mégis része vagy a valóságomnak.

"De te nem tudod milyen vagyok, csak elképzelsz valakit a megnyilvánulásaim alapján."

Nem képzellek el, sem kívülről sem belülről. Akit nem láttam, nem hallottam, azt nem tudom elképzelni.

"Az se biztos hogy vagyok valamilyen, csak egy sejthalmaz vagyok lélekkel, a "valamilyenség" a jó és a rossz csak az emberek fejében létezik."

Normális esetben minden természet- és életellenes dolog rossz. Úgyhogy ezt nem csak mi találtuk ki. Ezt a természet találta ki. Mert ha azt éreznénk jónak, ami nekünk rossz, akkor már rég kihaltunk volna. A természetben azok az élőlények maradnak fent, akik a számukra kedvező életkörülményeket választják. Így hát kialakul bennük a jó és a rossz. Naponta több 100 ezer disznót vágnak le, mégsem tartjuk rossznak, mert sokan éhen halnának, ha mondjuk nem jutnak húshoz, ami éppenséggel lehet disznóhús is. Ez így működik. Ami számunkra nem kedvező, az rossz. Ami pedig kedvező, az jó. Ez nem kitaláció, ez a valóság, ez kell ahhoz, hogy életben maradjunk.

"mert ami nem valamilyen, nem "jó" és nem "rossz", az semmilyen és a semmi nem létezik"

Ami nem jó, és nem rossz, az valóban semmilyen. De attól, hogy számunkra semmilyen, attól még nem jelenti azt, hogy az a bizonyos dolog nem létezik. Illetve attól, hogy egy bizonyos dolog nem létezik, az nem jelenti azt, hogy létezik a semmi. A semmi az nem egy bizonyos dolog hiány, hanem minden dolog hiánya. Ahol nincs semmilyen dolog, ott a semmi van. És ahol csak gumikacsák vannak, ott nincs semmi. Mert bár nem létezik a fűnyíró, attól még mindig vannak gumikacsák, tehát van valami.

Nem kérdező, amit írsz, az egy zavaros fantazmagória.

Nem ítélkezünk, hanem döntünk. Pont akkor, amikor szükségesnek érezzük, és pont úgy, ahogy az ismereteink engedik. És egy másik ember hasonló helyzetben másképp cselekedhet, mert más a tudása.

Én téged csak elképzellek, mert nem ismerlek. Van viszont egy csomó ember, aki ismer. Lehet, hogy akad közülük olyan, akit én is ismerek. De nem tartom ezt olyan fontos dolognak, hogy utánajárjak.

És igen, egy cselekmény valaki tarthat rossznak, más meg jónak. Az egyik kultúrkörében ez az igaz, a másikéban meg az. Nincsen ebben semmi meglepő.

Az, hogy valami igaz, csak annyit jelent, az emberek "ebben egyeztek meg". Néhány ember, elég sok ember, vagy minden ember. Ettől függően az igazsága erősebb, vagy gyengébb.

A misztikusságot (idealista világképet) is feltalálták már párszáz éve.