Ajánlanátok az Egy hölgy arcképe című könyvet olvasásra? Ha igen, miért?

Nem olvastam, de idéznék olyantól, aki igen:

"Ezt a majd' 800 oldalt rekordgyorsasággal elolvastam, nem is nagyon tudtam letenni, csak a legszükségesebb időre. Nagyon szeretem az ilyen lassú folyású, lélekboncolgató könyveket.

No, lássuk csak! Elrémített ez a 77 %, meg aztán az egyik ízlésőröm is eléggé lepontozta: már majdnem letettem róla, hogy egyáltalán belekezdjek. De aztán megembereltem magam; ha már kihoztam a könyvtárból, legalább nézzek bele .

Jól tettem: nekem ez a könyv nagyon sokat jelentett (talán mert én is elég lelkizős vagyok, így hát nem untatott egy percig sem ).

Nem mondhatnám, hogy a regény szereplői – kevés kivételével – szimpatikusak lettek volna, de ez szerintem nem is feltétel egy jó regénynél. Jó regény, ha leköt, elgondolkoztat, foglalkoztat; ez pedig megtörtént.

Nekem az volt az érzésem, hogy nem rajong ő annyira az amerikaiakért, mert vegyük sorra: végülis mindegyiknek volt valami domináns rossz tulajdonsága, szemben az angol szereplőkkel. A főhősnőt azért kiemelném ebből annak ellenére, hogy erőteljesen egoista volt, de fiatalsága, tapasztalatlansága, s bizonyos mértékű naivsága (bár ő maga nagyon határozottnak képzelte magát), valamint fejlett erkölcsi érzéke, nagyvonalúsága (jóllehet ellentmondásnak tűnik, de szerintem pont ezért akart segíteni Osmondon) mégiscsak kiemeli az egyértelműen negatív szereplők közül. Nem beszélve arról, hogy igazán megszenvedett önfejűsködéséért. Nem találom pozitívnak – igaz nem is egyértelműen negatív – barátnője, Henrietta alakját sem. Igaz, ő, elég talpraesett, határozott teremtés, de elég arrogáns, nagyon lenézi az európaiakat, mint akik elmaradottak, még mindig feudális körülmények között élnek. Jól megmutatkozott ez már az első színre lépésekor, vitájában a lorddal. Tettszett, ahogyan a lord ironikusan, epésen vágott vissza ezekre az erőszakos megnyilvánulásokra. Ugyanez az erőszakosság vezette, hogy Goodwood-ban valósággal buzdította, tüzelte, táplálta a reményt – holott Isabelnek nagyon terhére volt. Ezek a vonások nagyon nem tetszettek az egyéniségében. És hát végül ő is beadta a derekát. Számomra ez olyan volt, mintha azt mondta volna H.J a két hölgy kapcsán: na, mire mentek a nagy szabadságszeretetekkel?!"