Miért szeretik egyes emberek a beérkező vonatokat, villamosokat, metrókat fényképezni?

De, ez pont olyan mint a természetfotózás.

És mind a kettő ugyanolyan mint lónak öltözve korbácsolgatni egymást.

Mind tök értelmetlen, de nekik jó, és nem ártanak vele másnak, szóval...

"Mindig ugyanúgy jön és ugyanúgy néz ki."

Mindig másképp esik rá a fény, ezért nincs két egyforma kép. Csak nézőpont kérdése.

Nem biztos, hogy meg fogod valaha is érteni, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogod tudni elfogadni, hogy más ebben lát szépséget, kihívást, ebben leli élete örömét. Az a más sem biztos hogy megérti, hogy te mi jót találsz a saját hobbidban. Tudod, kinek a pap, kinek a papné.

Legközelebb ha látsz vonatfotozó embert, szerintem nyugodtan menj oda hozzá, hogy meséljen a hobbijáról, miért vonatokat fényképezget. Így első kézből hallhatsz a rejtély nyitjáról, és ha tényleg érdekel hogy miért teszi, akkor talán megérted majd, hogy mi jót talál benne. Ha meg nem, akkor sincs baj, mert nagy valószínűséggel nem ez lesz sem az első, sem az utolsó dolog az életedben, amit nem értesz majd meg az emberekkel kapcsolatban. :)

Egyrészt a műszaki berendezések - legyenek azok autók, vonatok, hajók, repülők de akár épületek vagy akár hi-fi berendezések - tervezettek (ezzel foglalkozik az ipari formatervezés), így megvan a saját szépségük.

Ráadásul hatalmas teljesítményeket mozgatnak meg, sebességet produkálnak, szuszognak, füstölnek, zúgnak, alkatrészek mozognak bennük - ami egy férfiember számára általában kellemes érzéseket kelt.

"A vonat, az vonat. Mindig ugyanúgy jön és ugyanúgy néz ki."

Hacsak nem késik. ;)

Meg azért vonatok között is vannak különbségek - egy 424-es gőzmozdony ( [link] ) eléggé különbözik a Máv M61-es Nohabjától ( [link] ) vagy a japán Shinkansentől ( [link] ).

Harmadrészt egyfajta gyűjtő-/dokumentálószenvedélynek is felfogható - ha már az ember nem válhatott masinisztává/pilótává/autóversenyzővé/hajóskapitánnyá/stb..., ezen műtárgyak fényképezésével tölti be a keletkezett űrt.