Miért van az, hogy aki sokat van egyedül, annak előbb-utóbb mindenféle rigolyái lesznek?

Aki sokat van egyedül, az elszokik a többi emberhez való alkalmazkodástól, és előbb-utóbb nem is tud, nem is akar alkalmazkodni a többiekhez, csak a saját megszokásait, elképzeléseit hajlandó követni.

De szerintem szinte mindenkinek vannak kisebb-nagyobb rigolyái...

(mániái, bogarai, hóbortjai, következetlenségei, stb.)

Nem létezik szabályozott rendszer negatív visszacsatolás nélkül.

Kontroll nélkül minden elszállhat rossz irányba. Az emberi viselkedés, világkép is.

Viszonyítási alap nélkül senki nem képes minősíteni és kontrollálni saját viselkedését. Aztán amikor a rossz szokás már bevésődött, a szokás hatalma nagyobb, mint a környezeté.

Az már pozitívum, hogy felismerted/észrevetted ezeket. A másik pozitívum, hogy változtatni akarsz. Ez már így jó eséllyel nyerő helyzet. :)

És pont emiatt sokat tudsz változ(tat)ni egyedül is, külső segítség nélkül. Vedd sorra, hogy pontosan mik azok, amik szerinted nincsenek rendjén, és hogy hogyan kellene csinálni a jövőben. A szokásoktól nem mindig könnyű megszabadulni, de egyáltalán nem lehetetlen. Szóval valószínűleg lesznek sikereid és kudarcaid is. Utóbbiak miatt ne keseredj el, hanem próbálkozz tovább. Ami pedig nagyon küzdelmes, vagy amiről előre tudod, hogy nem "egyemberes feladat", ahhoz kérj segítséget másoktól (család, barátok, vagy akár kiépíthetsz új kapcsolatokat is).

Sok sikert. :)

Van az ismeretségi körömben olyan srác, akit, amikor megismertem, ki nem állhattam, mert arrogáns, lenéző, beképzelt stílusával gyakorlatilag elzárkózott a közösségtől.

De a mániákus szinten űzött közös hobbi kényszerítette, hogy egy (amúgy elég korrekt) társaságba besoroljon, és kb. 2 év leforgása alatt olyan pozitív változáson ment át, hogy most a legjobb barátaim közé sorolom. Most utólag visszanézve ő maga is kijelenti, hogy egy s@ggfej volt és ő is örül annak, hogy ennyit tudott változni.

És egy huszonéves emberről beszélünk. Sosem késő.