Szókincset hogyan lehet fejleszteni?

Mással nagyon nem. Esetleg úgy, ha olyan emberrel beszélgetsz, aki nagy szókinccsel rendelkezik.

Filmet is nézhetsz, nyilván azt is olyat, aminek van értéke.

Egyébként: kívül*, ráférne**... tényleg ráfér. :)

Igazából az olvasás a legjobb módja a szókincs bővítésének. Ha nem akarsz olvasni, ne akarj szókincset se. Ugyanis az olvasott emberen meg is látszik, hogy olvasott, a műveletlen emberen pedig meg is látszik, hogy nem. És ez így van jól. Ne akarjon köhögni a bolha, ha nincs tüdeje, vagy hogy mondjam...

Filmnézés szerintem azért nem jó erre, mert lehet, hogy ott is hallasz szavakat, de azok nem épülnek be, mert te passzívan ülsz a képernyő előtt. Egyik füleden be, a másikon ki... Esetleg még a műveltebb környezet, ami segíthet, mert ha tartósan vagy ilyen emberek között, akkor az ellesett szavakat te is kénytelen vagy használni, ha már a kontextusból kihámoztad, mit jelent. De az ilyen emberek általában dilettánsok szoktak lenni, ami azt jelenti, hogy telepakolják a beszédüket mindenféle bonyolultnak hangzó szóval, de ezeket általában oda nem illően vagy a jelentésüktől eltérően használják. A dilettantizmustól óvd magad, inkább akkor meg se próbálj műveltnek látszani!

Olvass, az a legjobb.

A szókincsbővítésnek van egyszerű módja, ha nem szeretsz olvasni, akkor írj!

Írhatsz novellákat, egyszerű kis történeteket és meg fogsz lepődni, mennyi szóismétlést fogsz találni az írásaidban, amely a stílust azonnal tönkreteszi, mert bármennyire érdekes, vagy izgalmas a téma, ha a szavak ismétlődnek, akkor rögtön unalmassá válik az egész.

Ha mást nem tudsz tenni, akkor használod a szinonimaszótárt, átolvasod az alkotásod és kijavítgatod, átfogalmazod és meg fogsz lepődni, mennyire bővülni fog a szókincsed.

Ha már haladtál valamennyit, akkor írhatsz különböző stílusokban, vagányul, sok szleng szó alkalmazásával, romantikusan, a mélyebb érzelmekben matatva, vagy régiesen, ahol például a börtön tömlöcként jelentkezik és egy kiváló író lehet belőled a végére, ha a fantáziád ezt megengedi.

Talán még az olvasást is megszereted, amely végül is gyakorlat kérdése, mert kétségtelenül sokat lehet tanulni mesterektől, bár pont ez az, amit végül ildomos elkerülnie egy írónak, hogy ne legyen valamilyen nagyszerű elődje gyenge utánzata, hanem saját egyénisége domborodjon ki az írásaiban.

Folytatom, mert érdekel a dolog.

Ha elég perverz gondolataid támadnak néha, akkor írhatsz szextörténeteket és ha elég érdekes, akkor azonnali sikerre számíthatsz, bár nem túl nagyra, mert ilyesmit csak kevesen olvasnak. Próbálkozhatsz krimivel, vagy fantasztikus sztorikkal, az sem túl nehéz, de ha elolvasnád mondjuk Kertész Imre Nobel díjas írását, akkor azonnal látnád, hogy a Sorstalanság egyik sikere pont a kissé suta fogalmazásból ered, amely hűen közvetíti a kamaszgyerek egyszerű gondolatait és jobban kiugrik az erős téma, amit csak kiemel a kezdetleges megközelítési mód, amely persze ez esetben írói fogás.

Ennyiben utánozhatod, keress egy erős témát mondjuk a mai fiatalokról és próbáld azt leírni a saját nyelvezeteddel és ki tudja, a hiányosság nem dob e éppen rajta?