Milyen volt az országhatár az I. világháború előtti években? Mik voltak a határátlépés feltételei?

A határátkelőhelyekhez kiépült utak vezettek és nálunk határvadászok léteztek együttműködve vigyázták a határt a pandúrokkal. Az átkelőhelyen vámház is volt. A határ többi részén a helybeli lakosság ősidők óta figyelte az idegeneket, ami nem volt nehéz, mert egymást többnyire ismerték és meglehetősen magas jutalom ellenében jelentették a hatóságoknak, akik még a határ elérése előtt feltartóztathatták az idegent. Legelőször egy úti levélre volt szükség, amely leírta az utazás célját és többnyire a helyi püspökségtől származott, de esetenként a nagyobb földbirtokos engedélye, hercegi, vagy grófi hozzájárulás is kellett, főleg, ha röghöz kötött jobbágyivadék ment külföldi iskolába, vagy mestervizsgára. Ezt az intéző állította ki általában, de nem volt ez túlságosan gyakori.

A monarchia korában már léteznek diplomáciai testületek, időben persze ez változik, mekkora létszámmal és milyen feladatkörrel, de erősen hasonlít a mai követségekre és itt már léteznek nyomtatványok, személyazonosság leírása, személyi adatok és a diplomáciai engedély, ami a belépést az országba megengedi, vagyis ekkor a beutazás célját már jórészt itt kell igazolni.

Csempészek persze sok helyen voltak, meg illegális határátlépők, de megnehezítették a dolgukat amennyire csak lehetséges volt, ezekre vadásztak és a legtöbbjüket el is fogták.

Jellegzetes a magyar Őrség területének a megnevezése, mert ez nagyjából az Árpád korban alakult ki, hasonló célból.