Mennyi volt a török sereg létszáma Konstantinnápoly elfoglalásakor 1453ban?

A wikiből is kiderül, hogy pontos létszám nem ismert, annyira, hogy 50 és 100 ezer között gondolják.

Régebben több, manapság kevesebb török katonát feltételeznek, hiszen egyre jobban megismerik az akkori idők körülményeit, anyagi lehetőségeit.

A pontos számadat felderítése azért sem lehetséges, mert az ostrom folyamán az jelentősen változott. Komoly létszámú, nem reguláris erők is a város alá gyűltek, ezek egy része maguktól eltávozott, más részüket a szultán küldte szerteszét, hogy a környező vidékektől kissé távolabb ellátmányt rekviráljanak, ugyanis a sereg létszáma felülmúlta a tervezettet és az elhúzódó ostrom folytatásához nem érkezett elegendő ellátmány, a környező falvak meg már ki voltak fosztva.

Abban az időben húszezres sereg is hatalmas volt és a minimális létszám, amely biztosan elérte az ötvenezret, már elképesztően nagy volt. Sokan ma is azt gondolják, hogy az oszmán sereg a hetvenezret is elérte, vagy meghaladta, sőt azokkal az egységekkel, amik az ostromot biztosították, a százezret is elérhette.

Létszámproblémája nem volt tehát Mohamednek, ellenkezőleg, a folyamatosan beérkező egységek, amik még a győzelem után is özönlöttek a város alá, csak nehézséget jelentettek már a számára.

Neki a város erős falaival, az ezeréves és folytonosan erősített, többször átépített védelmi rendszerrel volt a gondja és ugyan ekkor még a tüzérség nem volt olyan erős, mint rövid idővel később, a szultán nagy szakértője volt és az ostrom alatt is folyamatosan öntötték az ágyúkat, amelyek között Orbán óriása nélkül is voltak komoly méretűek, igazi ostromágyúk.

Egy új kor hajnala volt ez és az addig bevehetetlennek tartott védelmi rendszer külső sáncait több helyen is szétlőtték, így a védőket, akik nem voltak elegendően, sikerült visszaszorítani, aztán a Romanosz kapun betörtek, de kisebb egységek máshol is behatoltak, amelyek egy részét sikerült visszaverni a görögöknek.

A létszám pontatlan ismerete egyrészt a török hadsereg felállításából adódik, ahol a reguláris egységeknek is csak a minimumát szabták meg, de mindenféle egyéb erők, albán, szerb, tatár és egyéb népek önkéntesei is megjelentek, amelyek száma nem volt pontosan ismert, de például a szpáhik is nagyobb erőket mozgósítottak a város óriási gazdagságának a tükrében, amit ki szerettek volna fosztani és ez sikerült is nekik.

Másrészt az ostromról szőtt balladák és dalok, történetírói beszámolók túloznak és pontatlanok. Néhol csökkentik, néhol növelik a valós létszámot és az oszmán propaganda nem kívánta azt később pontosítani, de az is lehetséges, hogy Mohamed maga sem tudta, mekkora a hadserege, legfeljebb csak nagyjából, de annyi bizonyos, hogy éppenséggel nem kevesellte, hanem sokallotta, hiszen nem számított akkorára, így nem gondoskodott elegendő ellátásra a számára.

A nehezen fegyelmezhető és az éhezés következtében lázadozó saját emberei jelentették az egyik veszélyt a számára, hogy az ostromot be kell szüntetnie, amit többen is javasoltak már.

Valószínűleg több rohamra már nem lett volna lehetősége, ha ezt is sikerül visszavernie a görög védőseregnek, erre is csak a három napos szabad rablás ígérete tudta rávenni az akkor már nyíltan lázadó seregét, a kapzsiság a csürhéből megint katonákat teremtett, akik végül ádáz küzdelemben legázolták a védőket és a város lakosságának nagy részét kardélre hányták.

A maradék nagy részét eladták rabszolgának.

Később a korábban elmenekült lakosok egy részét sikerült ígéretekkel visszacsalogatni és meg is tartották a szavukat, mert a keresztényekkel aztán meglehetősen elnézően, toleránsan bántak, sőt a zsidókkal is.

A szultánnak nem volt érdekében a görögkeleti egyház megsemmisítése, ezt a szívességet nem tette meg a Vatikánnak, amely pedig nem bánta volna, hiszen akkor megszűnt volna a kereszténység megosztottsága..