Szerintetek mi a fontos a mai fiataloknak? Hogyan élnek? Mi jár a fejükben? Miket csinálnak szabadidejükben és a hétköznapokban? Mi jellemzi őket?

A helyesírásodat elnézve eléggé nehéz elhinni, hogy sokat olvastál.

Amúgy egyszerű. Legyen saját célod, legyen saját értékrended, és ezek döntsék el, hogy mit mondasz, mit teszel, hogy döntesz. Ha így van, lesz olyan, akinek ez szimpatikus lesz. Lehet mindenféle szerepet felvenni, de az soha nem lesz őszinte és ezt bizony érezni fogják azok, akikkel kapcsolatban vagy. Ne úgy akarj viselkedni, ahogy te – vagy más – elképzel egy fiatalt, hanem úgy viselkedj, ahogy azt a céljaid diktálják, ahogy az őszinte tőled, ahogy te szeretnél viselkedni.

Lehet, hogy nem az a gond, hogy nem úgy viselkedsz, mint ahogy elvárják, vagy ahogy szokás, hanem az, hogy aki jobban megismer, az üresnek, határozatlannak, bizonytalannak lát, legalábbis ez a pár mondat erre enged következtetni.

Ha nem érted Csernust vagy Zachert vagy a többi média doktort, akkor ott a hiba, hogy te nem akarod felfogni.

Mondjuk ha elmennél Csernushoz élőbe, akkor megkérdezné, hogy bevállalod-e, és ha az mondod, hogy igen és előjössz ezzel a gáz dumával akkor kivág, hogy gyere vissza ha tényleg bevállalod.

Lehet versengeni, meg egózni, ameddig azt a saját boldogságodét csinálod nem a mások elismeréséért meg riszpektjéért, mert minden társaságnak úgysem fogsz megfelelni soha.

Ha szép csaj kell, akkor várj el magadtól is annyit, mint attól a csajtól. És egyébként se minden, hogy valaki szép, ha buta, mint egy szikla. Azt hiszed jó csajt találni annyi, hogy tetszik azt kész? Na az ilyenekből lesznek a válások.

Nehéz pár mondatban összefoglalni egy értékrendet. De alapvetően ami engem mozgat az a dolgok megértése. Azt gondolom, hogy az ember attól ember, ha fejleszti magában azokat a tulajdonságokat, amit úgy általában az emberiség pozitív tulajdonságnak tart, ami miatt számon tartunk embereket a történelem ilyen-olyan ágaiból. Tehát fontosak számomra az erények – pontosság, udvariasság, bátorság, derű, higgadtság, türelem, stb… –, ezek fejlesztése, mert ezek tesznek igazán emberivé. Igyekszem különbséget tenni múlandó, és maradandó között, és ez határozza meg elsősorban a dolgokhoz való viszonyulásomat. Általában mérlegelni szoktam, hogy egy adott dolognak milyen jelentősége lesz mondjuk 10 év múlva, és ennek megfelelően kezelem, legyen szó egy vitával egy eladóval mondjuk 500 Ft visszajáró ügyében, vagy egy lány szépségéről. Igen, ezek jelenleg fontosnak tűnnek, de ez csak egy pillanatnyi állapot, csak a pillanat miatt fontos, és nem önmagában az. Igyekszem azt tenni, amit mondok, azt mondani, ami belső meggyőződésem. Mások véleményét meghallgatom, igyekszem megérteni, átvenni belőle azt, ami tanulságos, de van saját véleményem sok dologról, amit igyekszem magamnak megfogalmazni, és ha ez megvan, akkor képviselni, hangot adni neki. Azt gondolom, az embert kizárólag olyan célok teszik boldoggá, ahol a célokat önmagukért tűzzük ki, amely célok túlmutatnak a saját magunkra vonatkozó következményeken. Általában ezek soha el nem érhető célok, de olyan célok, amelyek felé mindig lehet tenni egy lépést. Például ilyen sakkozni tanulni, vagy túrázni. Önmagáért csinálod, általában nem azért, hogy meggazdagodj, vagy becsajozz. Soha nem lehet a végére érni, de mindig lehet fejlődni, folytatni. Azt gondolom, hogy az ember ugyanannyira az emberiségnek, a saját korának, nemének, eszméinek, hobbijának, hazájának, kultúrájának képviselője, mint amennyire individuum, tehát ugyanolyan fontos mások, a környezet érdekeit szem előtt tartania, mint a saját érdekeit.

Persze a kérdés az, hogy pontosan mire vagy kíváncsi és miért. Pár mondatban nem lehet egy komplett értékrendet kifejteni.